Mányoki: hét állomásból már öt megvan

A még Wellingtonban tartózkodó sportembert hétfőn először a hazaérkezés időpontjáról kérdeztük.

- Hétfőn Magyarország itteni nagykövetségén voltam vendégségben és még az átúszás szervezőjével is van találkozóm, melyen átadja nekem a hivatalos oklevelet, térképet és jegyzőkönyvet a sikeres úszásról. Azt követően készülődök a hazaútra, s várhatóan szerdán érkezem - válaszolta Mányoki Attila, aki a La Manche-csatorna, a Tsugaru-szoros, a Molokai-szoros, a Catalina-szoros és a Cook-szorossal átúszásával az Ocean's Seven hét állomásából ötöt teljesített immár.

Mányoki Attila hétfőn a nagykövetségen, vendéglátói társaságában

- A rossz időjárás miatt az eredeti időponthoz képest három héttel később vághatott neki az új-zélandi távnak. Mi és ki tartotta önben a lelket?

- Ez összetett dolog. Azzal a céllal utaztam ki, hogy meg akarom csinálni ezt az újabb állomást. Rengeteg idő, energia és lemondás volt az ide vezető úton. A felkészülésem jól sikerült, erősnek éreztem magam, hittem az elvégzett munkámban és önmagamban. Több mint hat hete távol vagyok az otthontól, ez idő alatt zömében egyedül voltam. Most nem volt velem segítőcsapat, mint az előző években. Egy barátom jött segíteni Ausztráliából, de ő is csak egy hetet tudott velem tölteni. Legnagyobb segítségem a párom volt, aki rengeteg időt és energiát áldozott fel, hogy meghallgasson, tanácsokkal lásson el, és ha kell visszahozzon a hullámvölgyből. Mentálisan soha nem éreztem olyan terhet, mint az itt töltött utolsó három hét alatt. Nehéz volt a kapcsolattartás a jelentős időeltolódás miatt. Egy-két helyi barát volt ilyenkor a segítségemre.

- Volt, amikor úgy érezte, talán nem is kap engedélyt?

- Magával az engedéllyel nem is volt gond, a lehetőség volt a kérdés. Az időjárást nem tudjuk befolyásolni, és a kiszolgáltatottság, tehetetlenség nagyon idegőrlő. Mást nem tud csinálni az ember, mint elfogadni a helyzetet. Az utolsó napok kegyetlenek voltak, ráadásul már ketten voltunk itt az esélyre várva. Csütörtökön a szervező az akkori adatok alapján azt mondta, hogy sajnos ennyi volt ebben a szezonban. Nem voltam feldobódva, de reménykedtem abban a kaotikus időjárásban, ami e területet jellemzi. Szerencsére szombaton korán reggel hívott a szervező, hogy lehetséges, hogy lesz egy rövid, két-három órás nyugisabb periódus. Megpróbálom? Igen! Ezért jöttem! A többit talán mindenki tudja.

- S mennyire volt kimerítő maga az úszás?

- Most, hogy elvégeztem a feladatom, jól érzem magam. Megnyugtató, hogy sikerült a magam elé állított elvárásoknak megfelelni. Előzetesen úgy számoltam, hogy jobb körülmények közt 6-7 óra alatt teljesíthetem a távot. Sajnos nem azt kaptam a természettől, de a hitem és felkészültségem segített. Fizikálisan rendben voltam, a mentális részt kellett maximálisan összerakni. Kisöpörni minden előzményt és csak a feladatra koncentrálni. Ezért is tartozom köszönettel azoknak, akik támaszt és segítséget nyújtottak nekem.

- Mi lesz a következő feladat, hiszen két állomás még hiányzik.

- Most egy kicsit hosszabb pihenőt kaptam, nyár elején kezdem újra a felkészülést. Néhány verseny után október második felében utazom Spanyolországba, hogy október 24. és november 4. közt teljesítsem a Gibraltári-szorost. A hatodik állomást.