Kubatov Gábor: vért fogunk izzadni, mire elérjük a bajnoki címet

A Fradi elnökével a Pesti Srácok újságírója, Szabó Gergő készített interjút az elmúlt nyolc év eredményeiről, kudarcairól, arról, hogy milyen célokat tűztek ki a focicsapatnál és a többi szakosztálynál a jövőre nézve, de szóba kerültek a szurkolók és a legutóbbi Vidi-Fradi meccs játékvezetése is, mely nemcsak Kubatov Gábort hozta ki a sodrából, hanem rengeteg szurkolót is. Megtudhattuk azt is, hogy Szergej Rebrov mivel nyújthat többet, mint Thomas Doll, miért lehet nagyobb esély elérni vele az Európa Liga csoportkört a Fradinak. Az interjúból változtatások nélkül közlünk részleteket, a teljes beszélgetést ide kattintva olvashatják el.

2011 óta, nyolc éve a Fradi elnöke, tavaly októberben újabb négy évre megválasztották. Mi az a legfontosabb lépcsőfok, amit elért azóta és mi az, amit másképp csinált volna? Profi politikus, de a Fradi elnökének lenni egy egészen más kihívás, hogy teljesített ebben a szerepkörben, mire büszke, mi jelentett kudarcot?

Hadd kezdjem azzal, hogy ez egy szolgálat, mindig úgy fogalmazok, hogy a Ferencváros első számú szolgája vagyok. A legbüszkébb talán arra lehetek, hogy a rendszer, amit az elején közösen megálmodtunk, az működőképesnek bizonyult. Azt gondoltuk közel nyolc esztendeje, ha majd rend lesz a gazdálkodásban, és rend lesz a klubban, akkor jönnek a támogatók, akik megtisztelnek bennünket a bizalmukkal és ránk bízzák a pénzüket, és ami ennél még sokkal többet ér, ránk bízzák a nevüket. Ha pedig belénk helyezik ily módon a bizalmukat, akkor megérkeznek az eredmények is. Megérkeztek. A rend és a munka pedig szavatolja, hogy ez a fejlődés fenntartható és folytatható. Visszatekintve erre a nyolc évre, azt gondolom, jól fogtuk meg a probléma velejét, megszűntek azok a mutyik, melyek korábban jellemezték a klubot. Bevezettünk egy gazdasági modellt, minden szakosztályt külön könyvelünk, havonta készül költségvetés, melyet havonta ellenőrzünk is. Nagyon fontosnak tekintettük az infrastruktúra fejlesztését már a kezdetekben is, ez elkerülhetetlen volt – rendbe kellett hozni a futballpályákat, tornatermeket, edzőközpontokat, de a szülőknek is biztosítani kellett egy normális teret. Amikor idekerültem, akkor a Fradi edzői hat hónapja nem kaptak bért, hihetetlen viszonyokkal szembesültünk. Innen indultunk, s lám, hová jutottunk. De ha már kérdezte, akkor, persze, nem csak a szépre lehet emlékezni. A kudarcokat nézve, sajnos, a stabilizálás, a fejlesztés mellett nem maradt elég energiánk például a labdarúgás utánpótlásra, ott hibáztunk. És ez azért probléma, mert a felmérések szerint az emberek legalább 60 százaléka a futballt jelöli meg elsőként a klubbal kapcsolatban. Azt szoktuk mondani, ha a foci rendben van, akkor a Fradi rendben van. Ehhez pedig nem csak a felnőtteknél, hanem az utánpótlásban is szükséges a rend. Itt valóban elvesztegettünk jó pár évet, bár a jó szándékunk elvitathatatlan. A Borussia Dortmund akadémiájáról szerződtettünk edzőt, azonban három év alatt sem váltotta be a reményeinket, így meg kellett válnunk tőle. Most irányt váltottunk és Prukner Laci (korábban a Fradi edzője, bronzérmes a csapattal – SZG) kezébe tettük az utánpótlást, aki pedagógus, a futball szerelmese és úgy látom, hogy össze fogja rakni az utánpótlásunkat.

A német edző tudásával, vagy a személyével volt a gond?

A környezete elfogadta, de abban hibázott talán a legnagyobbat, hogy nem kérte ki a körülötte levő emberek véleményét, ment a feje után. Talán túlságosan és túl messzire… De hogy ne csak erről a hibánkról beszéljek és mindent egy ember nyakába varrjak, akadt más hiányosságunk is. Például nem építettük ki idejében a játékos-megfigyelő hálózatunkat, így ezt most próbáljuk behozni. Nem véletlenül állapodtunk meg Hajnal Tamással, aki, úgy látom, nagy nyereség lesz új pozíciójában is a Fradinak. Nagy léptekkel igyekszünk bepótolni a lemaradásunkat, már nem csak Európában dolgoznak a megfigyelőink, most például éppen Dél-Amerikában vagyunk kint egy nagy tornán. Ez óriási piac, csak Brazíliából mintegy 20 ezer játékost hoznak át évente Európába. De kinn vagyunk az utánpótlástornákon és igyekszünk ebből is profitálni.

A focicsapat érdekli a legtöbb embert, nagyon sok kérdés fogalmazódik meg ezzel kapcsolatban. Sokan úgy gondolták, hogy Thomas Dollt már korábban meneszteni kellett volna.

Megeshet, de mi nem kapkodunk. Attól óvom a Ferencvárost, hogy közönségnyomásra döntsön edzőkérdésben. Döntött a Fradi már így Nyilasi Tibor, Novák Dezső ügyében korábban és utólag nézve szégyellnivaló dolognak tartja az ember. Sosem fogunk csak azért váltani, mert ezt kiabálják nekünk. Kizárólag racionális érvek alapján határozunk, ezt követeli meg a profizmus is, bármennyire nehéz. Belül futballszurkoló az ember, ott vannak az érzelmek a racionalitás mellett, de nem szabad, hogy emocionálisan döntsünk. Azért is nehéz kérdés ez, mert közben Dollnak nagyon szép eredményei voltak, nyert bajnokságot 21 pont előnnyel, három magyar kupát, szuperkupát. A nemzetközi kupakudarcokon múlott a dolog. Ott volt a lehetőség többször is, de Thomasnak nem sikerült. Nézze meg, Paulo Sousa a Videoton után lett híres edző, neki összejött a remek nemzetközi szereplés. Thomas előtt is nyitva volt a kapu, sajnos, nem így alakult.

Ezek szerint benne maradt a lehetőség? Olyan pletykákat hallottunk, hogy a nemzetközi kupából való kiesés után elvesztette a motivációját.

Én azt láttam, hogy a nemzetközi kupából való kiesést követően elveszett belőle ez a lendület, ezért váltottunk. Nem hiszem, hogy elveszett a motiváció, ugyanolyan vehemens volt a kispad mellett, mint korábban, de a kiesés mégis meghatározta a jövőt. Tudja, sok és nagyon apró összetevője van a sikernek. Például miért van az, hogy egy alapvetően tehetséges és jó játékos a Ferencvárosban semmit sem tud felmutatni? Nálunk is játszottak nagy tehetségek, fiatal magyar játékosok, akik nem tudtak kiteljesedni. Radó és Ugrai például nem futotta be azt a karriert, amiért leigazoltuk őket.

Vagy Bognár István…

Ő sem, azonban szerencsére van ellenpélda, Sigér Dávid, akinek olyan a karaktere, mely a Ferencvárosba illik, miközben nem mondják róla, hogy kortársai közül kiemelkedő tehetség. Nekünk mégis meg kell adni a fiatal magyar játékosoknak az esélyt, akiben egy kevés esély is megvan, hogy tehetség lehet. A menedzserek belépésével a játékosok mentalitása is megváltozott, nemrég fogalmaztam meg először így, pillanathedonisták lettek, nem néznek messzire, csak az a fontos, hogy azonnal minél többet keressenek. Ők és a menedzsereik. Külföldről hazahozni egy magyar válogatott játékost tizedannyiba kerül, mint Magyarországon megvenni egy korosztályos válogatottat, nem beszélve a fizetésekről. Aztán itt van a légiósok ügye, töredékéért tudjuk szerződtetni a külföldi játékost, mint a magyart. Ez nem normális, ahogy az sem, hogy egyesek inkább elmennek padozni más csapatba kétszer annyi fizetésért, minthogy a Ferencvárosban játsszanak. Ez ma a helyzet, ezért nincs annyi magyar labdarúgó a csapatban, mint szeretnénk, mert, sajnos, legalább kétszer annyiba kerülnek.

Rátérve a mostani csapatra és az edzőre: eddig bevált Szergej Rebrov?

Szergej nehéz ember, ahogy egyébként Thomas sem volt könnyű, de ez nem is baj, egyikünk sem az. Rebrovnak nagyon jó meglátásai vannak, a munka megszállottja, nem ismer kíméletet. Mi úgy választottunk mindig edzőt, hogy egy szinttel magasabb kvalitású legyen, mint a csapat, mint a klub. Moniznál, Dollnál és Rebrovnál is ez volt a helyzet, így a csapatnak kell felzárkózni hozzá. Rebrov érkezése tolja föl a minőséget, ez a klubbal és a játékosokkal szembeni elvárásokban is működik és látható. Moniz elhozta a fanatizmust, Thomas a hazai eredményességet, Szergejtől a nemzetközi sikereket várjuk.

Ez egyelőre még nem Rebrov csapata, mégis látszik már a keze munkája.

Van már két szerzeménye télen (Ihor Haratin, ukrán, Zorja Luhanszk, Mikalaj Szihnyevics, fehérorosz, BATE), két igen komoly igazolás és dolgozunk tovább, két-három játékost még szeretnénk hozni most, hogy nyáron ne kelljen nagyon sokat változtatni.

Az igaz, hogy a Vidi ráugrott mindkét játékosra, miközben a Fradi tárgyalt velük?

Ezt nem tudom, ezzel nem foglalkozom, bármi megtörténhet. A Vidi jól teszi a dolgát, komolyan feltérképezte az ukrán és a lengyel piacot, de ez természetes. Sok csapat az összeomlás szélén van, így olcsón tudnak jó játékosokat hozni, ezt nagyon jól csinálták, nézik, hogy ki mire képes és várják a megfelelő alkalmakat.

Ha már a Vidinél tartunk, muszáj megkérdeznem az ominózus, utolsó bajnoki meccset, melyet a Fradival játszott. Nehéz volt megnyugodni azután a meccs után, és a bíró szerepe mellett nem lehet elmenni szó nélkül, ahogy ön is említette a szilveszteri évértékelőjében. Lehet ez véletlen, vagy utaznak a Fradira?

Öt évig hallgattam, mint a sír, mert azt vallottam, amit mindenkitől hallottam, hogy a játékvezetői tévedések hosszú távon kiegyenlítik egymást. De az elmúlt pár esztendőből nem emlékszem olyan meccsre, hogy a Fradi javára tévedtek volna és így el is vesztettünk tavaly egy bajnokságot. Az utolsó meccseken folyamatosan ellenünk ítéltek. Az nem helyénvaló, hogy folyamatosan a mi kárunkra tévedjenek. Mielőtt bárki azért lármázna, mi nem szeretnénk azt, hogy a Ferencvárost segítsék a bírók, vagy a mi javunkra tévedjenek, csak azt kérjük, ne ellenünk fújjanak. Két éve indítottunk egy kampányt, sok eredménye nem volt. Most ismét megfújtuk a harci kürtöt, az MLSZ-hez fordulunk, erőltetni fogjuk a kérdést, hogy változás történjen. Rengeteg mindent lehetne tenni, ami segítene abban, hogy kétely se legyen a fair play felől. Például, ha – a javaslatunkban szereplő módon – a bírókat mondjuk egy nappal a meccsek előtt sorsolnák ki. Azon is el lehet gondolkozni, hogy osztályozni kéne a bírókat, a legrosszabb pedig ne vezessen NB I-es meccset, legyen egy ösztönző rendszer, hogy jól dolgozzanak. Aztán az sem lenne baj, ha következmények nélkül lehetne véleményt formálni a játékvezetők tevékenységéről. Pillanatnyilag ők az egyetlenek, akiknek a munkáját nem lehet nyilvánosan bírálni büntetés nélkül.

Említette, hogy Rebrov nehéz ember, sokan szeretnék tudni, hogy mi a helyzet vele és Bödével?

Ez egy csapat, amelynek a legnagyobb értéke az egység, amit nem lehet megtörni. Danit jó embernek tartom, sokat köszönhetünk neki mi is, az első válogatott játékosunk volt hosszú idő után, de neki csapatkapitányként őrködnie kell a csapategység fölött, amire nagy szükségünk van ahhoz, hogy bajnokságot nyerjünk. Remélem, hogy meg tudunk egyezni, még akkor is, ha Dani csak 20 perceket lép pályára; más típusú focit játszunk most, az új játékfelállásban lehet, hogy ennyi jut csak neki, ezt meg kell beszélni.

Tehát most Böde Daninál pattog a labda?

Én azt mondom, hogy igen. Rebrov megtette a Dinamo Kijevnél is, hogy egy 9 millió euró értékű játékost tett ki végül a keretből, mert nem változtatott az edzéseken mutatott munkáján. Nem mindegy, hogyan végződik a történet, hiszen Dani egy ikon már a Fradinál. (Közben friss hír, hogy Böde Dániel elkezdte a felkészülést a csapattal).

Bármi is történik ebben az ügyben, a szurkolók várják a 30. bajnoki aranyérmet.

Így van. Édesanyám megtanított arra, hogy nem “akarom”, hanem “szeretném”, de én ezt a 30. aranyat akarom! Bármilyen pimasz mondás ez, el akarjuk hozni, ez nekünk kell, szükségünk van rá. A Ferencváros idén 120 éves és ehhez hozzátartozik, hogy bajnokságot akarunk nyerni, méghozzá a harmincadikat.

Ehhez jó lett volna a 11 pontos előny, de így nagyobb a kihívás.

Ez így van, és az igazán nagy és értékes győzelmeket nem lehet könnyedén megszerezni, csak kínszenvedéssel. Vért fogunk izzadni, mire elérjük a bajnoki címet.

Orosz Pált sokszor támadták amiatt, hogy minden évben azt mondta, ezzel a kerettel az EL-csoportkörbe kell jutni. Most sikerülni fog?

Orosz Pál azt mondta, hogy ez a célunk. De nem is mondhatunk mást, kinek nem ez a célja? Nem mondhatja azt, hogy nem akarunk bekerülni, hanem ki akarunk esni. Oda be kell jutnunk.

Mit tudhatunk az igazolásokról?

Eddig két igazolásunk volt, hoztunk egy csatárt és egy védekező középpályást, biztosan szeretnénk még egy belső védőt. Aztán meglátjuk, hogy a középpályára és a szélre tudunk-e még igazolni. De abban reménykedünk, hogy az edzőtábor második felére már a belső védő is a csapattal lehet, erre a posztra négy-öt kiszemeltünk is van. Neveket most nem szeretnék említeni. Az átigazolási időszakban pedig meglátjuk, hogy tudunk-e még más játékost a Fradiba csábítani.

Picit kanyarodjunk el a focitól. Melyik szakosztály kapja a legnagyobb figyelmet a labdarúgáson kívül?

A női kézilabda nagyon fontos számunkra, a férfi kézilabdában pedig elsősorban az NB I-es tagságot szeretnénk stabilizálni, itt azért a Veszprém és a Szeged révén hihetetlen riválisok vannak a mezőnyben. A cél, hogy pár év múlva a dobogóra oda tudjunk érni. Közben 2022-2023-ra felépül a Fradiváros, addigra jó lenne eredményeket elérni. A férfi kézilabdában az a koncepciónk, hogy hazai játékosokra alapozunk, próbálunk olyan magyarokat elhozni, akik a két Bajnokok Ligájában játszó csapatba nem férnek be. Ez a magyar kézilabdázásnak is nagy előnyt jelentene. A vízilabdát tekintve Európa legjobb csapatai között vagyunk, nehéz sokáig fenntartani ezt az állapotot a vízilabdában, de igyekszünk. A női labdarúgásban jó lenne továbblépni, megnyerni a bajnokságot és a Bajnokok Ligájában csoportkörig jutni. Az úszó szakosztályra is figyelünk, van Európa-bajnokunk, ifjúsági világbajnokunk, de a fiatalok is jönnek fel.

Jégkorong?

A jégkorongban most szerencsés időszakunk van, de akkor tudjuk stabilizálni a jégkorong állapotát, amikor lesz saját tulajdonú jégpályánk és megfelelő mennyiségű jégidőnk. Amikor az utánpótlás csapatok játékosai és a felnőttek egy helyen edzenek, akkor össze fog érni az egész és megállíthatatlanok leszünk.

Nem hagyhatjuk ki a szurkolókat sem. Úgy tűnik, hogy most jó az együttműködés a szervezett szurkolói csoportok és a klubvezetés között, oda-vissza megvan a bizalom. Komoly viták voltak évekig.

Az a három és fél év a sok kín mellett mindenki számára tanulságokat rejtett. Úgy látszik ez kellett hozzá, hogy korrekt viszony alakuljon ki, mindkét fél kitartott a végletekig. Most vigyázunk erre a kialakult egységre, mely óriási előny a magyar bajnokságban. Mióta megszületett a megállapodás és visszatértek az ultrák, két fantasztikus esemény is történt, amelyet feltétlenül szeretnék megemlíteni: a Maccabi Tel Aviv meccse előtt mindenki rettegett, hogy mi lesz itt, hiszen egy izraeli csapattal játszunk és már a magyar válogatott meccsén is voltak antiszemita kijelentések, ami miatt eltiltott minket az UEFA, a Fradi pedig többször került már szembe az UEFA szigorával. Azonban nem történt semmi a meccsen, egy rossz hangot sem hallhattunk, ez pedig nagy büszkeség számunkra, hogy eljutottunk idáig. A másik történet, amikor a Mezőkövesd ellen, egygólos vezetésnél hátul adogattunk, egy óra alig telt el a meccsből, de a C lelátó egy része elkezdett fütyülni és elégedetlenkedni a játék miatt, azonban a B-közép nem szállt be, hanem buzdította tovább a csapatot. Ez pedig egy komoly attitűdváltás, szépen lassan kikerülünk a régi szokásokból és ezt is köszönöm nekik. Az utolsó percig hajtják a csapatot, amikor szükség van rá. Érdemes azt is megemlíteni, hogy amikor az ultrák nem voltak benn a Vidi ellen legutóbb, mert szolidárisak voltak a kinn maradó fehérváriakkal, akkor trágárabb hangulatot tapasztaltunk a szektorunkban, mint amikor benn voltak a szervezett szurkolói csoportok. Meg kell említenem még azt is, hogy a fontos döntések előtt az ultrák vezetőit tájékoztatni szoktuk. Ha például edzőváltás van, akkor elmondjuk nekik az okokat és ha igény van rá, akkor leülünk és megbeszéljük velük a döntéseket. Őszinte és korrekt a viszony, le tudunk ülni egymással.

Képek forrása: Horváth Péter Gyula / Pesti Srácok