Edzés az interneten: interjú Magyar Zoltánnal, a tornaszövetség elnökével

- A hírek szerint elnöki tervei között drasztikus újítások szerepelnek. Valóban nagy változásokra van szükség?

- Húsz évvel ezelőtt még telt házak előtt rendeztünk tornaversenyeket, de azóta, talán a pénzhiány miatt, elszürkültek a viadalok - fogalmazott Magyar Zoltán, aki Nagy János némileg váratlan lemondása után lett az országos szövetség elnöke, miután az előző négy évet alelnökként dolgozta végig ugyanitt. - Olykor a gyermek, a férfi és női mezőnyök egy csarnokban; lelátó, néző, hangulat és élmény nélkül versenyeznek. Ma úgy tűnik, hogy a szülőkön és néhány szimpatizánson kívül senkit nem érdekelt a torna. Ezen igyekszünk most változtatni. Sok ötletünk van, ám konkrétumokat még nem akarok elárulni. Annyi biztos, hogy a show-jelleget erősítjük, úgy, hogy közben a tornaverseny értéke ne csökkenjen. Az eladhatóság tekintetében lemaradtunk a világtól, pedig a szakmai színvonalra még mindig büszkék lehetünk.


- Akárcsak a legendás Magyar vándorra...

- Akkoriban sokat edzettünk, de egyszerű szereken, és nem fejlődtünk látványosan. Az edzőm, Vígh László megszállott volt, azt hitte, ha a szovjetek heti nyolcat edzenek, akkor nekünk kétszer annyit kell és jóval eredményesebbek leszünk. Aztán rájöttünk, hogy a tehetség a legnagyobb érték, az izomzatot és a koordinációs készséget pedig egy jó edzővel kiválóan lehet fejleszteni. Óriási szerencsém volt, hogy Vígh Lászlóval kerültem össze, aki megreformálta a lólengést. A mai napig arra vagyok a legbüszkébb, hogy nyolc évig a világversenyeken nem kaptam ki. 1972-ben, a müncheni olimpián elrontottam a Magyar vándort, aztán négy évvel később már sikerült. Jó érzés, hogy a gyakorlattal együtt a nevem is bevésődött a torna történelemkönyvébe.

- Van valami különös oka, hogy Kanizsát már országjárása második vidéki állomásaként programba iktatta?

- Az az elképzelésem, hogy a legjobb tornászokat vidéken kell megtalálni, legalábbis a világ országaiban ez így történik. Nálunk Szombathelyen és Békéscsabán remek a nők felkészítése, a férfiak pedig inkább Győrben teremnek . A Zalaerdő Hevesi DSE terme fogadhatna komoly, nemzetközi szintű viadalokat is. A fejlődés persze sok időbe telik, de ha a város kitart, akkor előreléphetnek. Adott egy kiváló szakmai stáb, melyet összefogással kell segíteni. A mai világban az sem lehetetlen, hogy két távoli klub az internet segítségével közös edzést tartson.

- Alig két évvel a londoni olimpia előtt milyen eredményekre számít?

- Most úgy számolunk, hogy hárman kvalifikálják magukat a londoni ötkarikás játékokra. Berki Krisztián reményeink szerint lólengésben ott lesz és végre megmutathatja a tudását. Rajta kívül Böczögő Dorinának és Hídvégi Vidnek van a legnagyobb esélye kijutni, bár aranyérmet reálisan csak Berkitől várhatunk.


Magyar Zoltán 1953-ban született Budapesten. 1965-től 1980-ig a Ferencváros tornásza volt, 1972 és 1980 között 33 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A tornasport kiemelkedő alakja főleg lólengésben remekelt: három világ- és ugyanennyi Európa-bajnoki aranyérmet nyert. Részt vett az 1972-es müncheni, az 1976-os montreali és az 1980-as moszkvai olimpián, utóbbi kettőről lólengés- arannyal tért haza. Az aktív sportot a moszkvai játékok után fejezte be, 1985-ben szerzett állatorvosi diplomát.