2019.08.13. 20:49
Boronyák Róbert: amikor hívták, már tudta, hogy menni kell
Régi ismerőssel erősödött a Zalakerámia-ZTE KK kosárlabdacsapata, mert nem lehetne másként értékelni azt, hogy a klub korábbi masszőre visszatért az együtteshez. Boronyák Róbertről van szó, aki régi motoros a szakmában, s tulajdonképpen nem is kellene különösebben bemutatni…
A ZTE KK öltözőjében Boronyák Róbert készül elő az újabb tréning előtt. Sok minden új, de sok minden a régi… Fotó: Katona Tibor/Zalai Hírlap
Ellenben négy évet „kihagyott”, de amikor Lendvai Miklós is azt mondta neki „ha menni kell, akkor menni kell”, nem sokat teketóriázott.
– Amikor Lendvai Miki a ZTE FC kispadjától búcsúzott, nekem is el kellett jönnöm, azóta az általa alapított kivitelezőcégnél dolgoztam – mondta Boronyák Róbert, amikor megkerestük és immár a ZTE KK öltözőjében ültünk le vele beszélgetni. – Tavaly is kerestek már a kosarasok, aztán az idén is, ami július végén komolyra fordult. Amikor Mikinek említettem a lehetőséget, azonnal annyit mondott: ha menni kell, akkor menni kell… Egykori sportolóként ő jól tudta, hogy egy ilyen hívás mit jelent annak, aki az élete nagy részét a sport kötelékében töltötte.
Bizony, Boronyák Róbert nem most kezdte a szakmát. 1984-től a ZTE labdarúgóinál dolgozott, aztán 1988-tól a ZTE kosarasainak lett a masszőre, utána 1992-tól a Bp. Honvéd kosárlabdázóinál dolgozott. Ausztriai és soproni kitérő után 1996-ban tért vissza a ZTE FC-hez, ahol egészen 2015-ig volt a csapat gyúrója. Közben 1999-ig bezárólag tíz éven át a magyar férfikosárlabda-válogatott masszőre volt, később az U20-as női kosárlabda-válogatott és az Universiade-válogatott stábjában is dolgozott.
– Nem titkolom, hiányzott ez a munka, kiesett négy év, de olyan ez, mint a bringázás: ha egyszer megtanultál rajta ülni, már nem felejted el – folytatta evvel Boronyák Róbert. – A régi kollégákkal az NB I-es kosár- és labdarúgómezőnyből persze tartottam a kapcsolatot, itt a kosarasoknál pedig régi ismerősökkel dolgozhatok ismét. A játékosok újak, főleg a fiatalabbak, egyedül Szabó Zsolt az, akit korábbról már ismertem.
– Jó érzés volt visszatérni?
– Mit mondjak erre? Igen, ez egy pozitív életélményem most. Szakmailag friss maradtam, pár új dolog bejött, de ez mindig is így volt. Egyébként annak is örülök, hogy a ZTE FC feljutott az élvonalba. Szüksége van a városnak az NB I-re és sok volt az a hét év, ami kimaradt. Szép időszak volt az életemben a náluk eltöltött idő is.
– Apropó futball. A rövidnadrág marad?
– Hogyne, a teremben főleg, de értem, mire gondol. A futballban több mint egy évtizedig húztam a kispadon rövidnadrágban. Amikor Pusztai László lett a ZTE FC vezetőedzője, volt egy időszak, hogy ebben az öltözetben ültem a kispadon, s amolyan kabala lett belőle. Jött a szeptember, jött az október, aztán a november, de nem váltottam. Megmaradt ez a szokás hosszú évekig. A fiúknak is tetszett, na meg a szurkolóknak is…
Boronyák Róbert azt is megemlítette, nyolc bajnoki címet ünnepelhetett azokkal a csapatokkal, melyeknél dolgozott. Ebből három aranyat a ZTE KK-val (1988, 1990, 1992), egyet pedig 2002-ben a ZTE FC labdarúgóival nyert meg.
