Az Ocean’s Seven teljesítése óta már az újabb tervein dolgozik Mányoki Attila

Mányoki Attila 2018-ban csaknem életét vesztette az Északi-csatorna átúszási kísérlete közben, idén nyáron azonban már sikeres próbálkozásának híre járta be a sajtót. Felállt a mélyről, mi több, megőrizte lendületét az Ocean’s Seven teljesítése után is. Gondolatai már az újabb terveken járnak, hosszabb távon ismét elkötelezné magát egy másik sorozat megvalósítására.

- Augusztusban megtört a jég, hiszen sikerrel vetted az Ocean’s Seven 7. állomását, az Északi-csatornát. Tavaly ugyanakkor csaknem tragédiába torkollott a próbálkozás, ráadásul idén már harmadjára vágtál neki, ami hatalmas elszántságra utal. Honnan ez a mérhetetlen kitartás és akaraterő?

- Egyszerűen hittem magamban. Az elvégzett munka és az eddigi tapasztalatok megerősítettek abban, hogy képes vagyok rá. A másik, hogy egy olyan dolog miatt nem sikerült az úszásom korábban, amire nem igazán lehet felkészülni. Számos olyan tényezőt is figyelembe kell venni ilyenkor, ami az irányításunkon kívül esik, ezt nekem is muszáj volt elfogadnom. De abban az esetben, ha az embernek megvan a kellő hite és elszántsága, hogy felmérje, nem a fizikai és mentális korlátai jelentették a véget, akkor miért ne próbálná meg. Egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy következőleg már ne vágjak bele.

- Két év közös munka után nemrég bemutatták Szentes Richárd az Ocean’s Seven – az északi pokol című dokumentumfilmjét, melynek főszereplője vagy. Hogyan kerültél kapcsolatba a rendezővel?

- Annak idején az ECHO TV sport részlegének vezetője ajánlotta fel a lehetőséget, hogy egy dokumentumfilmen rögzítenék a terveim megvalósítását. Magával a rendezővel, Szentes Richárddal már Írországban találkoztam. Jelen volt a tavalyi próbálkozásomon, és egyetértettünk abban, hogy az idei esztendőben is jönnek, hiszen így tudtuk teljességgel lezárni a történetet. Meg szerettük volna mutatni az embereknek, milyen utat kellett bejárnom, és honnan kellett felállnom ahhoz, hogy elérjem a célomat.

- Mesélj nekünk a film készítéséről: hogyan zajlott a forgatás, mennyire láthattál bele az egyes fázisokba?

- A tavalyi év meglehetősen intenzív volt, mert az úszásokat leszámítva, azok előtt és után különböző helyeken készítettünk háttéranyagokat. Az élet kissé átírta a forgatókönyvet, így került a kórház is a képbe. Idén pedig már az év elején megkezdtük a különféle háttérmunkákat, külső helyszínek forgatásait. Később azokkal a személyekkel, akik aktív szereplőivé váltak a filmnek, nélkülem is fel tudták venni a kapcsolatot, így rólam már csak az újabb kísérletet kellett rögzíteni. Előre megbeszéltük a forgatókönyvet, én is javasolhattam, teljes mértékben csapatmunka zajlott. Úszás után mindig nagyobb időt szenteltünk a közös munkára, míg közvetlenül előtte a pihenésre fókuszáltam.

- Hogyan emlékszel arra, amikor teljes egészében tekinthetted meg a filmet, milyen élmény volt a saját történetedet kívülről szemlélni?

- Tetszett úgy, ahogy van. Próbáltam kívülállóként nézni, és úgy gondoltam, hogy egy idegen számára is élvezhető, érdekes, nagyon jó képi világgal és zenével rendelkező filmet sikerült létrehozni. Egy kicsit rossz volt látni az első részt, hiszen újra át kellett élnem a negatív élményeket, de ezek bemutatása is szükséges volt ahhoz, hogy az emberek egy valós, tiszta képet kaphassanak arról, amit át kellett élnem.

- Ha jól tudom, könyv is készül rólad. Mit lehet tudni róla?

- Ausztriában készül, és angol nyelven fog megjelenni, a Der Standard napilap vezető sportújságírója, Martin Schauhuber készíti. A könyv az Ocean’s Seven teljesítéséről szól, de a gyerekkoromat is érinteni fogja. Már meglehetősen előrehaladott állapotban van, a terveim szerint valamikor az év vége felé bemutatják. Azóta kaptam egy hazai felkérést, illetve egy kiadó is megkeresett, hogy az Ausztriában íródó könyv magyar változatáról szeretnének egyeztetni. Úgy tűnik, hogy erre irányulóan van érdeklődés.

- Nemcsak a munkáról szólt bécsi látogatásod, hiszen a barátaiddal is úsztál egyet a mindössze 9,8 fokos Dunában. Ezek szerint a hétköznapokban is szívesen feszegeted a határaidat?

- Nem érzem úgy, hogy a határaimat feszegettem volna, csak annyit mentem, amennyi jólesett. Persze nem kellemes belemenni egy ilyen vízbe, az első néhány perc valóban nem volt túl örömteli, de aztán a szervezetem átállt a megszokott üzemmódra, onnantól pedig szerencsére már semmi probléma nem adódott.

- Egy korábbi sajtóeseményen elárultad, hogy a jövő évben szeretnéd körbeúszni a New York-i Manhattan-szigetet. Megosztanád velünk a részleteket?

- Ez egy verseny, amelynek november 1-én zárult a nevezése, a június 17-22. közötti időszakot választottam. A rendezvény akkora népszerűségnek örvend, hogy egy nyár folyamán 6-7 alkalommal írnak ki versenynapot, óriási a túljelentkezés, várólisták vannak. Rengeteg adatot meg kellett adnom a teljesítményemmel kapcsolatban, ugyanis a szervezők ez alapján állítják össze a mezőnyt, hogy a lehető legizgalmasabb legyen a végjáték.

- Milyen célokat tűztél ki még a jövőre nézve?

- A jövőben még szeretnék számos helyszínt teljesíteni. Tervben van egy másik, tavakból álló sorozat megkezdése: jelentős részük nagyon komoly magaslaton helyezkedik el, ami oxigénhiányos állapotot idézhet elő, ez még nehezebbé teszi a fizikai végrehajtást. A céljaim megvalósítását tekintve továbbra is hosszútávban gondolkodom.