Gódorné Nagy Marianna és Gódor Mihály élete egybefonódott a kézilabdával

A zalai gyökerekkel is rendelkező egykori világválogatott átlövő, Gódorné Nagy Marianna karrierje Csornáról indult, majd több csapatnál is játszott itthon, az NSZK-ban, illetve Ausztriában is. Közel 270 mérkőzésen szerepelt a válogatottban, szerzett olimpiai bronzérmet, de van világbajnoki ezüstje is, illetve három BEK (a Bajnokok Ligája elődje) győzelmet is magáénak tudhat.

- Ha újrakezdhetném, akkor is ugyanezt csinálnám - mondta Gódorné Nagy Marianna. - Nem volt egyszerű, de klassz dolog, főleg, mikor eredménye is van a munkának. És úgy gondolom, nagyon szép eredményeket értünk el.

A házaspár az ausztriai levezetés után a 90-es évek közepén telepedett le Szentgyörgyvölgyön, ám nem azzal a céllal, hogy utánpótlás-nevelésbe kezdjenek.

Gódorné Nagy Marianna és Gódor Mihály élete egybefonódott a kézilabdával. És ők nem is akarnak szabadulni tőle
Fotó: a szerző

- Miután hazajöttünk Ausztriából és feladtuk a budapesti életmódot is, vidékre költöztünk - mondta Gódor Mihály, aki lenti tevékenysége mellett jelenleg is másod-edzői feladatokat lát el az osztrák válogatottnál. - Nem gondoltunk arra, hogy kézilabdával foglalkozzunk itt, azért jöttünk ide, hogy házat nézzünk magunknak, amiből aztán szabadidőközpont lett. Majd egy szülő megkeresett Lentiből, hogy az iskolából kikerülve nincs lehetőségük a lányoknak játszani, de szeretnének foglalkozni a sportággal, és megkért, hogy tartsak nekik kézilabdaedzést. Odáig fajult a dolog, hogy egyre többen jöttek, egyesületet alakítottunk, majd elindultunk a megyei bajnokságban. Eleinte csak felnőtt játékosokkal foglalkoztunk, aztán jó pár éve már utánpótlással is: a 7 évesektől kezdve a serdülőkön és a junior korúakon keresztül a felnőtt csapatunkig. Emellett tavaly elindult az óvodai kézilabda is. Összesen mintegy 100 kézilabdással foglalkozunk Lentiből és a környékről, van játékosunk, aki Siófokon, illetve a Nemzeti Kézilabda Akadémián folytatja hamarosan a sportágat, ami büszkeséggel tölt el minket.

- Mindezt egyedül nem tudnánk vállalni, de van pár vállalkozó szellemű edzőnk, akik mellettünk viszik a csapatokat - mondta Gódorné Nagy Marianna, aki az edzősködés és az iskolai tréningek mellett testnevelést is tanít néhány éve az Arany János Általános Iskolában. - Előtte nem tanítottam "élesben", de élvezem. Egy különbség van a tanítás és az edzősködés közt. Iskolába kötelező a gyereknek járnia, edzésre nem, ez szabadon választott.

Mint mondták: a gyerekek mellett a szülőket is nevelni kell, hiszen többször előfordul, hogy a sporttól tiltják el a gyereket, hogy az ne menjen a tanulás rovására, amivel ők nem értenek egyet. Nem profi sportolókat akarnak nevelni, hanem megszerettetni igyekeznek a gyerekekkel a mozgást, kialakítani náluk a mozgáskultúrát, az igényt a sportolásra. Továbbá próbálnak nevelni és segíteni, például hazaszállítják a vidéki gyerekeket az edzésről az erre a célra vásárolt kisbuszokkal.

Szóba került még a csapatok eredményessége is. Gódor Mihály ezzel kapcsolatban megjegyezte: azzal lennének elégedettek, ha egy szabványméretű pályával rendelkező sportcsarnok épülhetne Lentiben.

- Az edzések miatt is szükség lenne rá, illetve megnyertük a megyei bajnokságot tavaly a felnőtt csapattal, idén a második helyen állunk, vagyis indulhatnánk NB II-ben, de terem híján nem tudunk - tette hozzá.

A házaspár élete egybefonódott a kézilabdával, de ők - mint mondták - nem is akarnak szabadulni tőle.