Sport

2016.12.01. 16:15

Ötven éve lettek bajnokok - A Nagykanizsai Bányász 1966-os csapatának tagjaival nosztalgiázhattunk

Nagykanizsa - Egy kis csapat, egészen pontosan egy kezdő tizenegyet kitevő gyülekezett a napokban a dél-zalai város Olajbányász-stadionjában, annak öltözőépületének környékén, hogy 1966-ban a labdarúgó NB III Dél-nyugati csoportjában bajnoki címet szerző Nagykanizsai Bányász ötven évvel ezelőtti tettéről megemlékezhessen.

Kühne László

- Na nézzétek, ott jön Lacika, az öreg, ő volt ám szinte a második apánk - így fordult a körülötte lévőkhöz Poór József, hogy aztán fogadhassa egykori csapattársát, Lukács Lászlót, akinek, mint azt megtudtuk, mostanság a szíve rakoncátlankodott. - A másik oldalról meg már érkezik is Dervalics Józsi, ő meg a gerincével küszködött, de azért lassan gyűlik már a csapat, láthatjátok.

Alkalmi kalauzunk, Poór József persze ismeri a járást, pedig, ahogy fogalmazott, a nagylelátó abban az időben még pont nem volt ilyen betonos, meg mi még futballoztunk ám a gépgyári pályán is...

Hát igen, dübörgött akkor a futballélet Kanizsán, ezt már csak azokból az újságkivágásokból, tudósításokból is leszűrhettük, melyek kézről-kézre jártak, s bizony nem egy nagykanizsai csapatról tettek bennük említést.

Néhány méterrel arrébb már egy másik múltbeli csapattárs, Király László igyekezett ráncba szedni a társaságot, bár azért az ilyen kijelentéssel illik csínján bánnunk. Mert valamennyi egykori labdarúgó roppant elegáns volt, ahogy annak idején játékuk is, az akkor még a tömött lelátók előtt.

Az 1966-os csapat tagjai az Olajbányász-stadion gyepén, ahol felidézték a fél évszázaddal ezelőtti sikert meghívóik társaságában Fotó: Szakony Attila

- Gyerekek, ha mind itt vagyunk, akkor most kimegyünk a tett színhelyére, vagyis a játéktérre és ott felidézzük a dicső pillanatokat, rendben? - kérdezett vissza az egyik szervezőként is ténykedő, Király László, majd indult is a nosztalgiázók sora a játékoskijáró felé.

A még nem említettek közül Major Mihály, Takács I Károly, Takács II János, Józsi György, Hegedűs Ferenc Görbe , Kütsön László, Beke Béla, Kiss Imre, de még a későbbi mindentudó Zöldvári István is ott volt a sorban, hogy ők is hallhassák a fontos dátum történetet.

-Szóval 1966 novemberének közepén a Zalaegerszegi Építőket fogadtuk és 4-0-s győzelmünkkel tettük fel az i-re a pontot, vagyis megnyertük a bajnokságot az NB III Dél-nyugati csoportjában - folytatta Király László. - Csak a rend kedvéért: a harminc meccsen 20 győzelmet arattunk és volt négy döntetlenünk is. Hej, ha a pálya szegletei mesélni tudnának... Mindenesetre azt is tegyük hozzá, nem volt ám egyszerű akkoriban semmilyen szinten sem igazán jó kis csapatot összehozni. A katonaság sokaknál szólhatott közbe, vagy éppen közbe is szólt.

A színösszeállítás felvetése - piros-kékek - egy külön kupaktanácsot rántott egybe azonnal a Bányász-pálya közepén és az ott hallottak alapján írjuk le: a nagykanizsai együttes játszott korábban fekete-fehér, majd piros-fekete kombinációban is.... Tehát a Nagykanizsai Bányász megnyerte az akkoriban tavasz-őszi rendszerben zajló bajnokságot a honi labdarúgásunk negyedik vonalában, hogy aztán onnantól a harmadikban folytathassák, majd a 70-es évek elejétől következhessen a második liga.

Azok az idők persze már egy másik történetet képeznek, ezúttal legyen elég annyi, hogy az 1966-os bajnokcsapat tagjai összejöhettek és sztorizhattak egy jót 50 év távlatából. Az egykori csapattagokat köszöntötte Dénes Sándor Nagykanizsa polgármestere és Kovács Tamás, az UFC Nagykanizsa elnöke is. A félévszázaddal korábbi spílerek egymást faggathatták arról, hogy megy mostanság soruk.

Egy biztos, az élmények kitörölhetetlenek emlékezetükből. S minden bizonnyal a 60-as évekbeli történeteket majd a hatvanadik évfordulón is a mostanihoz hasonló remek hangulatban hallgatná, illetve idézné fel közülük mindenki...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!