Sport

2010.05.23. 06:43

Erőss Zsolt már műlábbal készül a Himalájára

Erőss Zsolt, az ismert magyar hegymászó jobb lábát januári lavinabalesete után térdtől amputálni kellett. A nagykanizsai HSMK-ban megtartott előadásán kiderült: a veszteség csak fizikai, a sportember már újra a Himalájára készül.

Benedek Bálint

- A járás elég jól megy, a hétköznapi életbe már vissza tudtam illeszkedni - mondta Erőss Zsolt, aki minden bizonytalanság nélkül közlekedik akár lépcsőkön is. - Most arra koncentrálok, hogy kevésbé sántítsak. Ha viszont sokat ülök, főleg az autóvezetés után, elgémberedek, de idővel ez is bizonyára változni fog. Egyik lábam sem jó, hisz az ép is eltörött a balesetben. Egyszer megkérdezték, hogy miért nem vágatom le azt is, de ezzel inkább megvárok egy másik balesetet. Elismerem, durva poén, de abban a rehabilitációs intézetben, ahol kezeltek, ennél sokkal meredekebb vicceken is nevettünk. Például: az autóbalesetes dupla lábamputációban az a jó, hogy az ember megválaszthatja, milyen magas szeretne lenni.

- Mit érzett, amikor meg kellett hoznia a visszafordíthatatlan döntést?

- Egy hetem volt rá, nem több. A műtét után egyből közölték, hogy ez a láb nem az igazi : a főerek elszakadtak, s a csonttörés is súlyosnak bizonyult. Ekkor úgy gondoltam, hogy a számtalan rossz eredmény ellenére az orvoscsoport majd meggyógyít, s happy end lesz a vége. De hiába álltam hozzá optimistán, ők rávezettek: nincs más választás, ha az életben járni akarok, az amputáció a jó döntés. Soha nem felejtem el azt a szombat délutánt, amikor a szakemberek egyszerre mondták ki: cselekedni kell. Természetesen most is egyetértenék az amputációval!

- Ez a fajta gondolkozás meglehetősen érett és határozott személyiségre vall.

- Be kellett vállalni ezt a döntést. Sokat segített, hogy például a mi társaságunkkal is sokáig mászott Szendrő Szabolcs, aki közel ötven éve műlábbal él. Megnyugtatott, hogy emlékszem: ő mindig vidáman mászott velünk. Ebből a hatalmas emberi teljesítményből merítettem erőt, egy pillanatra sem pánikoltam be.

- A gyors felépülésben is közrejátszott a nyugodtság?

- Két hetet töltöttem a sebészeten. Az elején magatehetetlenül fekve, aztán örömmel töltött el, hogy tolószékbe kerülve már gurulhattam. Aztán megkaptam a műlábakat, s azt vettem észre, hogy járok! Közben megtaláltak azok a műlábgyártók, akik jó üzleti érzékkel támogatási szerződést ajánlottak. A világban épp elérhető legmodernebb sportlábakat kaptam.

- Erőss Zsolttal kivételeznek?

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Egy hetem volt rá, nem több. A műtét után egyből közölték, hogy ez a láb nem az igazi : a főerek elszakadtak, s a csonttörés is súlyosnak bizonyult. Ekkor úgy gondoltam, hogy a számtalan rossz eredmény ellenére az orvoscsoport majd meggyógyít, s happy end lesz a vége. De hiába álltam hozzá optimistán, ők rávezettek: nincs más választás, ha az életben járni akarok, az amputáció a jó döntés. Soha nem felejtem el azt a szombat délutánt, amikor a szakemberek egyszerre mondták ki: cselekedni kell. Természetesen most is egyetértenék az amputációval!

- Ez a fajta gondolkozás meglehetősen érett és határozott személyiségre vall.

- Be kellett vállalni ezt a döntést. Sokat segített, hogy például a mi társaságunkkal is sokáig mászott Szendrő Szabolcs, aki közel ötven éve műlábbal él. Megnyugtatott, hogy emlékszem: ő mindig vidáman mászott velünk. Ebből a hatalmas emberi teljesítményből merítettem erőt, egy pillanatra sem pánikoltam be.

- A gyors felépülésben is közrejátszott a nyugodtság?

- Két hetet töltöttem a sebészeten. Az elején magatehetetlenül fekve, aztán örömmel töltött el, hogy tolószékbe kerülve már gurulhattam. Aztán megkaptam a műlábakat, s azt vettem észre, hogy járok! Közben megtaláltak azok a műlábgyártók, akik jó üzleti érzékkel támogatási szerződést ajánlottak. A világban épp elérhető legmodernebb sportlábakat kaptam.

- Erőss Zsolttal kivételeznek?

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Egy hetem volt rá, nem több. A műtét után egyből közölték, hogy ez a láb nem az igazi : a főerek elszakadtak, s a csonttörés is súlyosnak bizonyult. Ekkor úgy gondoltam, hogy a számtalan rossz eredmény ellenére az orvoscsoport majd meggyógyít, s happy end lesz a vége. De hiába álltam hozzá optimistán, ők rávezettek: nincs más választás, ha az életben járni akarok, az amputáció a jó döntés. Soha nem felejtem el azt a szombat délutánt, amikor a szakemberek egyszerre mondták ki: cselekedni kell. Természetesen most is egyetértenék az amputációval!

- Ez a fajta gondolkozás meglehetősen érett és határozott személyiségre vall.

- Be kellett vállalni ezt a döntést. Sokat segített, hogy például a mi társaságunkkal is sokáig mászott Szendrő Szabolcs, aki közel ötven éve műlábbal él. Megnyugtatott, hogy emlékszem: ő mindig vidáman mászott velünk. Ebből a hatalmas emberi teljesítményből merítettem erőt, egy pillanatra sem pánikoltam be.

- A gyors felépülésben is közrejátszott a nyugodtság?

- Két hetet töltöttem a sebészeten. Az elején magatehetetlenül fekve, aztán örömmel töltött el, hogy tolószékbe kerülve már gurulhattam. Aztán megkaptam a műlábakat, s azt vettem észre, hogy járok! Közben megtaláltak azok a műlábgyártók, akik jó üzleti érzékkel támogatási szerződést ajánlottak. A világban épp elérhető legmodernebb sportlábakat kaptam.

- Erőss Zsolttal kivételeznek?

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Ez a fajta gondolkozás meglehetősen érett és határozott személyiségre vall.

- Be kellett vállalni ezt a döntést. Sokat segített, hogy például a mi társaságunkkal is sokáig mászott Szendrő Szabolcs, aki közel ötven éve műlábbal él. Megnyugtatott, hogy emlékszem: ő mindig vidáman mászott velünk. Ebből a hatalmas emberi teljesítményből merítettem erőt, egy pillanatra sem pánikoltam be.

- A gyors felépülésben is közrejátszott a nyugodtság?

- Két hetet töltöttem a sebészeten. Az elején magatehetetlenül fekve, aztán örömmel töltött el, hogy tolószékbe kerülve már gurulhattam. Aztán megkaptam a műlábakat, s azt vettem észre, hogy járok! Közben megtaláltak azok a műlábgyártók, akik jó üzleti érzékkel támogatási szerződést ajánlottak. A világban épp elérhető legmodernebb sportlábakat kaptam.

- Erőss Zsolttal kivételeznek?

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Ez a fajta gondolkozás meglehetősen érett és határozott személyiségre vall.

- Be kellett vállalni ezt a döntést. Sokat segített, hogy például a mi társaságunkkal is sokáig mászott Szendrő Szabolcs, aki közel ötven éve műlábbal él. Megnyugtatott, hogy emlékszem: ő mindig vidáman mászott velünk. Ebből a hatalmas emberi teljesítményből merítettem erőt, egy pillanatra sem pánikoltam be.

- A gyors felépülésben is közrejátszott a nyugodtság?

- Két hetet töltöttem a sebészeten. Az elején magatehetetlenül fekve, aztán örömmel töltött el, hogy tolószékbe kerülve már gurulhattam. Aztán megkaptam a műlábakat, s azt vettem észre, hogy járok! Közben megtaláltak azok a műlábgyártók, akik jó üzleti érzékkel támogatási szerződést ajánlottak. A világban épp elérhető legmodernebb sportlábakat kaptam.

- Erőss Zsolttal kivételeznek?

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Be kellett vállalni ezt a döntést. Sokat segített, hogy például a mi társaságunkkal is sokáig mászott Szendrő Szabolcs, aki közel ötven éve műlábbal él. Megnyugtatott, hogy emlékszem: ő mindig vidáman mászott velünk. Ebből a hatalmas emberi teljesítményből merítettem erőt, egy pillanatra sem pánikoltam be.

- A gyors felépülésben is közrejátszott a nyugodtság?

- Két hetet töltöttem a sebészeten. Az elején magatehetetlenül fekve, aztán örömmel töltött el, hogy tolószékbe kerülve már gurulhattam. Aztán megkaptam a műlábakat, s azt vettem észre, hogy járok! Közben megtaláltak azok a műlábgyártók, akik jó üzleti érzékkel támogatási szerződést ajánlottak. A világban épp elérhető legmodernebb sportlábakat kaptam.

- Erőss Zsolttal kivételeznek?

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Be kellett vállalni ezt a döntést. Sokat segített, hogy például a mi társaságunkkal is sokáig mászott Szendrő Szabolcs, aki közel ötven éve műlábbal él. Megnyugtatott, hogy emlékszem: ő mindig vidáman mászott velünk. Ebből a hatalmas emberi teljesítményből merítettem erőt, egy pillanatra sem pánikoltam be.

- A gyors felépülésben is közrejátszott a nyugodtság?

- Két hetet töltöttem a sebészeten. Az elején magatehetetlenül fekve, aztán örömmel töltött el, hogy tolószékbe kerülve már gurulhattam. Aztán megkaptam a műlábakat, s azt vettem észre, hogy járok! Közben megtaláltak azok a műlábgyártók, akik jó üzleti érzékkel támogatási szerződést ajánlottak. A világban épp elérhető legmodernebb sportlábakat kaptam.

- Erőss Zsolttal kivételeznek?

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- A gyors felépülésben is közrejátszott a nyugodtság?

- Két hetet töltöttem a sebészeten. Az elején magatehetetlenül fekve, aztán örömmel töltött el, hogy tolószékbe kerülve már gurulhattam. Aztán megkaptam a műlábakat, s azt vettem észre, hogy járok! Közben megtaláltak azok a műlábgyártók, akik jó üzleti érzékkel támogatási szerződést ajánlottak. A világban épp elérhető legmodernebb sportlábakat kaptam.

- Erőss Zsolttal kivételeznek?

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- A gyors felépülésben is közrejátszott a nyugodtság?

- Két hetet töltöttem a sebészeten. Az elején magatehetetlenül fekve, aztán örömmel töltött el, hogy tolószékbe kerülve már gurulhattam. Aztán megkaptam a műlábakat, s azt vettem észre, hogy járok! Közben megtaláltak azok a műlábgyártók, akik jó üzleti érzékkel támogatási szerződést ajánlottak. A világban épp elérhető legmodernebb sportlábakat kaptam.

- Erőss Zsolttal kivételeznek?

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Két hetet töltöttem a sebészeten. Az elején magatehetetlenül fekve, aztán örömmel töltött el, hogy tolószékbe kerülve már gurulhattam. Aztán megkaptam a műlábakat, s azt vettem észre, hogy járok! Közben megtaláltak azok a műlábgyártók, akik jó üzleti érzékkel támogatási szerződést ajánlottak. A világban épp elérhető legmodernebb sportlábakat kaptam.

- Erőss Zsolttal kivételeznek?

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Két hetet töltöttem a sebészeten. Az elején magatehetetlenül fekve, aztán örömmel töltött el, hogy tolószékbe kerülve már gurulhattam. Aztán megkaptam a műlábakat, s azt vettem észre, hogy járok! Közben megtaláltak azok a műlábgyártók, akik jó üzleti érzékkel támogatási szerződést ajánlottak. A világban épp elérhető legmodernebb sportlábakat kaptam.

- Erőss Zsolttal kivételeznek?

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Erőss Zsolttal kivételeznek?

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Erőss Zsolttal kivételeznek?

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- A minőségi végtagprotéziseket gyártó cégeknek az érdekük, hogy aktív mozgásra bírják a sérült embereket. Az én berendezésem tulajdonképpen egy szilikon harisnya, ami könnyebb járást biztosít. Németországban csak az nem kap ilyet, aki egyáltalán nem képes járásra, egyébként 80- 90 százalékos a lefedettség, míg itthon ugyanez mindössze kettő százalék. Tehát itthon a betegek többsége öreges totyogásra van ítélve. Valószínűleg az ár a visszatartó erő, hisz a protézisemé meghaladja a 1,5 millió forintot.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- És mikor tér vissza a hegyekre?

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Folyamatosan edzek, hosszabb távokon futok, s egy sima alpesi túrával szeretnék kezdeni. Ha elég kitartó leszek, ősszel megpróbálkozhatok a Himalájával.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Ahol nemrég egy magyar hegymászó, a rutinos Várkonyi László életét vesztette.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Abból, amit László társa, Klein Dávid a balesetről leírt, világosan kiderül, hogy pech, tragikus véletlen történt.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Arra nem gondolt, hogy lába elvesztése intő jel, hogy esetleg itt az ideje befejezni?

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

- Nem. Én folyamatosan küzdök ilyen jelekkel. A hegymászásban benne rejlenek a veszélyhelyzetek, ezeket kezelni, mi több, uralni kell, ettől is olyan vonzó ez a sportág! Általában sikerélmények érik az embereket, de nem mindig az ember akarata érvényesül. Ezt a kockázatot pedig el kell fogadni.

Ezek is érdekelhetik