Mit is jelent szabadnak lenni?

Ha levetítjük saját világunkra, életünkre a szabadságot, kicsit könnyebb lesz megértenünk a lényegét. Az első, legkézzelfoghatóbb fajtája a fizikai szabadság. Ezt nem is kell bemutatni, hisz mindannyiunk számára egyértelmű. Fizikailag szabad vagy, ha nem tart fogva senki és semmi, azt csinálhatsz, és oda mehetsz, ahova akarsz.

Ezzel szemben a szellemi szabadság kicsit más. A mai társadalmunkra jellemző a szabad gondolkodás, a szabad vallásgyakorlat és a szólás-, a véleménynyilvánítás szabadsága. Az embernek megadatott a lehetőség, hogy szabadon kifejezze érzéseit, gondolatait, állást foglalhasson meggyőződése szerint. Nagy károkat okozhat egyén és közösség szintjén is, ha ezeket megvonják. Egy költőnek, írónak fontos, hogy kifejezhesse gondolatait, közölhesse a világgal érzéseit, vágyait, meglátásait, történeteit, mindezt szabadon. Az egészséges, kiegyensúlyozott gondolkodáshoz pedig elengedhetetlenül fontos, hogy minden irányból tudakozódjunk, megismerjünk új dolgokat, szellemileg szabadok legyünk. Legtisztábban, és igazán szabadon akkor tudunk ítélni, ha szélesítjük látókörünket és tudásunkat. Másfelől lehetünk fizikailag szabadok, de ha nincs szellemi függetlenségünk, rabok vagyunk.

A lelki szabadság teljesen külön téma. Ezalatt pedig ezeket érthetjük: belső béke, nyugalom, biztonságérzet, megbocsátás, melyekhez feltétlenül párosul a boldogság. Ezek együtt járnak , legtöbbször mindegyik, vagy a legtöbb megjelenik, és szorosan követik a szellemi szabadságot. Rengeteg mindentől függhet a lelki szabadság megléte: kiskori élmények, környezeti hatások, pozitív-, illetve negatív tapasztalatok, stb. Nem mindig vagyunk tudatában, mikor van még, mikor nincs már. Legtöbbször valamilyen függőség - legyen az fizikai, esetleg szellemi - miatt veszítjük el, vagy a mindennapok egyhangúsága, az állandó rossz behatások következtében. Nagyon érzékeny, embertől függően bármely kicsi hatás is elegendő. Aki a lelkében szabad, annak szinte nem is számít, hogy fizikailag milyen helyzetben van. Tehát ez a legfontosabb szabadság. Ennek hiányában sem mondhatjuk magunkat teljesen szabadnak.

Összevetve mindezeket, számomra a szabadság egyszerűen megfogalmazható. Szabad vagyok, ha kifejezhetem magam, megoszthatom a gondolataimat, szabadon közlekedhetek, utazhatok, és ha nem mondják meg nekem, hogy mikor mit tegyek. Ha érzéseimet, gondolataimat nem manipulálják - sem emberek, sem emberi szerkezetek -, ha szabad teret engedhetek érzelmeimnek, és lehetőségem van boldognak lenni. De szellemi szabadságomhoz hozzátartozik, hogy kutakodok, bővítem ismereteimet, önálló véleményt alkotok.

Gonda Anna (9.a)

Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium- Zalaegerszeg