Legyen Kerimbózsa!

– Milyen indíttatásból csatlakoztál a Kerimbózsához?

– Gyermekkoromban, néhány alkalommal, énekóra keretében tanított nekünk az iskolában körtáncot a tanító bácsi, aki szívén viselte a népi kultúra megőrzését és továbbadását. Mikor elment máshova tanítani, a néptánc­oktatás is megszűnt. A népművészethez 18 éves korom óta sok szál fűz. Több népi kismesterséget tanultam meg, mai napig a szövés és a nemezelés az életem része. Mindig csodálattal néztem a néptáncosok előadásait, sóvárogva ültem a közönség soraiban, elvarázsoltak a mozdulatok. Két éve baráti beszélgetésen derült ki, hogy Lentiben alakult kezdő felnőttcsoport, amelyhez csatlakoztam.

– Mit ad a néptánc?

– Ha egy szóval kellene mondanom, a katarzis szó lenne az. Talán a negyedik próba után történt: hazaértem és fáradtan lezuhantam a kanapéra és megmagyarázhatatlan sírás tört ki rajtam. Nem a fájdalom, hanem a megkönnyebbülés, felszabadulás, felismerés könnyei voltak. Korunk összemossa a női és férfiszerepeket, nem éljük meg azokat, így állandó feszültségben élünk. Nem arra gondolok, hogy ki mosogat vagy ki viszi be a fát, hanem arra a megmásíthatatlan tényre, hogy a védelmező, erős férfi képe, illetve a gondoskodó, tápláló, szépséget képviselő nőkép kiveszni látszik. A néptánc pontos eligazítást ad, helyrerakja az eltorzult szerepeket. Ez a táncban rejtett szimbólumokkal felszínre kerül, magabiztosságot, érzelmi egyensúlyt biztosít, így a mindennapi élet összes területén gyökeres, pozitív változást hozott számomra. Mindamellett kulturális örökségünk hordozója lehetek és egy fantasztikus közösséghez tartozom. A néptánc közösséget formál, ami fontos feladata századok óta.

– Hogyan lehet összeegyeztetni a próbákat a munkával?

– Arra van időnk, amire igazán szeretnénk. A próbák 18 órától kezdődnek, a fellépések pedig hétvégén vannak, így a munkámban nem zavaró tényező, hogy néptáncolok. Sőt, az a pozitív feltöltődés, amely a tánccal jár, inkább segít, jó hatással van a teherbírásomra. A programjaim szervezésénél természetes, hogy a család elsőbbséget élvez, de szerencsére a fiam szívesen jön velem a közös rendezvényekre, ha ideje van rá, így nem csorbul az együtt töltött idő sem. Minden más tevékenység megítélésénél viszont az első helyre került a néptánc, így többször előfordult már, hogy egyéb programot mondtam le egy próba vagy fellépés kedvéért. De ezt nem érzem fájó lemondásnak, mert sok új élménnyel gazdagodtam általa.

– Mit üzensz azoknak, akik szeretnének néptáncolni?

– Soha nem késő elkezdeni, a néptánc nem életkorhoz kötött. Készüljenek fel, az életük gyökeresen megváltozik. Tele lesz ritmussal, szenvedéllyel, jó társasággal, a múlt adta erővel. A néptánc mellett a szervesen hozzátartozó népzenével olyan, addig nem tapasztalt tartást, erőt, identitástudatot, új látásmódot kapnak, amit életérzésként vihetnek magukkal.