Szendrei Diána 11.D

2019.11.21. 07:00

Szeptember végén…

Öt nap. Ennyi időbe sűrítettünk bele számtalan helyszínt, hosszú utazást, csodálatos látványt, vad kártyajátékokat, több ezer mosolyt és annyi minden mást. Két kíváncsi és izgatott osztály osztozott az Erdélybe tartó buszon, mikor a szeptemberi szerda hajnalon útra keltünk a Határtalanul program keretében.

Batthyány-gimnázium, Nagykanizsa

A nagykanizsai gimnazisták az aradi, Zala György alkotta emlékműnél

Fotó: Batthyány-gimnázium

Az első nap Nagyszalontán tudhattunk meg sok mindent Arany János életéről a Csonka-toronyban látható személyes tárgyai és idegenvezetés segítségével, és „szemtől szemben” találkozhattunk Toldival; aztán Nagyváradot célba véve megnéztük a Szent László-szobrot és a főteret, utána pedig a Kanonok-sorhoz sétáltunk. A Király-hágó szédítő látványából is kaptunk ízelítőt, Csucsánál egy diáktársunk mesélt Adyról és szerelméről, Boncza Bertáról, kinek családjáról kapta nevét a kastély, melyhez ellátogattunk. A szállásunk Gyalun volt, ahol idilli esti hangulatban vacsoráztunk a hegyekben egy tó melletti, kivilágított étteremben.

A nagykanizsai gimnazisták az aradi, Zala György alkotta emlékműnél
Fotó: Batthyány-gimnázium

Másnap a kolozsvári Házsongárdi temetőben vezettek minket végig az Apáczai Líceum diákjai, és később megmutatták, hogy a „Szép város Kolozsvár”-t sem véletlenül mondják. Csapatokra osztva jártuk végig a belváros jelentős helyszíneit az élen a Szabó-bástyával, a Mátyás-szoborral, illetve az uralkodó szülőházával. Együtt néztünk szembe a tordai sóbánya mélységeivel és szórakoztunk vidámparkjában, később pedig együtt csodáltuk a jellegzetes építészetet Torockón.

A következő nap Marosvásárhely Kultúrpalotájában kulturálódtunk, majd a Medve-tavat sétáltuk körbe, ezt követően Korondra érkeztünk, ahol én eszeveszett vázakeresésbe kezdtem. A gyergyószentmiklósi szállás közös játékokat, emlékezetes beszélgetéseket hozott… Az új nap a Békás-szoros kanyargó útjai felé vitt. A Gyilkos-tónál megállva lecsaptunk a kürtőskalácsárusra, akit ezek után mindenkinek csak ajánlani tudok. Csíksomlyónál a tüdőnket kicsit kilehelve „másztunk fel” a szabadtéri színpadig, ahol egy szép vers hangzott el. A következő állomás a Szent Anna-tó leírhatatlan látványa volt. A Sepsiszentgyörgyön töltött utolsó, emlékezetes éjszaka és tánc után Brassó következett a Fekete-templommal és Katalin-kapuval. Gyulafehérváron megtekintettük Bethlen Gábor, Bocskai István és Fráter György nyughelyét, végül egy rövidebb aradi látogatás és dévai megálló után hazaindultunk.

Öt nap volt. Szobrokkal, épületekkel „megrakva”, esőben-napsütésben, komor hangulatú megemlékezésben és nevetésben, végtelen hegyek közt és ködös tó fölött is együtt. Általunk szerkesztett előadások, fáradt félrebeszélések és fárasztó viccek között. Együtt szurkolva, hogy lássunk medvét (persze kellő távolságból), majd megjátszott csalódással… Hiszen nem a medve volt a lényeg, hanem a szó, hogy „együtt”.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!