2019.12.05. 07:00
Odi et amo (Gyűlölök és szeretek)
Tudom, hogy eljössz. Mindig ugyanakkor toppansz be, akár hívlak, akár nem. A konyhában a kávémat szürcsölöm, és eszembe jutsz. Félek. Múltkor meleg szívvel vártalak, boldoggá tettél, és izgatott szívem kalitkába zárt kismadárként dörömbölt mellkasomban, ha az új lehetőségekre gondoltam, amit adhatsz. Most mégis rettegek, elfutnék, de tudom, hogy megtalálsz, magaddal ragadsz, széttépsz, összetörsz, majd elhagysz. Megvárod, amig felállok, összeszedem magam, aztán újra jössz. Megfogadom, hogy most ellenállok – túlélem, nem hagyom magam. Néha sikerül is. Gyűlöllek, és mégis… várom, hogy újra velem legyél.
Tudtam, hogy eljössz. Megpörgetsz, lábam most biztos talajt ér, élvezem a „táncot”. De vigyáznom kell veled, te csalfa, múltkor is akkor döntöttél padlóra, amikor már lankadt a figyelmem.
Menj, csak legyünk túl rajta, ne kelljen már félnem… de azért legközelebb is gyere! Utállak, irtózom tőled, és mégis remélem, legközelebb jobb lesz. Te édes, te gonosz, te számító…hétfő.