Parragi Aliza (9B/Ny)

2019.12.05. 07:00

Nehéz és gyönyörű

Arany Médea már több mint öt éve a PoleCats nevű rúdtáncegyesület vezetője. Számos sporttevékenység kipróbálása után végül én is itt találtam meg a számomra legszerethetőbb mozgásformát.

Zrínyi Miklós Gimnázium, Zalaegerszeg

A korábbi előítéletet felváltja a sportág iránti érdeklődés és tisztelet Fotó: A szerző

Médea kiváló oktató és igazán érdekes ember, ezért is döntöttem úgy, hogy rajta keresztül szeretném megismertetni minél több emberrel a rúdtáncot, és eloszlatni a sportot övező előítéleteket.

– Milyen szerepet töltött be a sport a gyerekkorodban?

– Nem sportoltam, hanem táncoltam. Néptánccal kezdtem, ezt pedig a balett, jazz balett követte.

– Hol találkoztál először a rúdtánccal?

– A tévében, nagyjából tíz-tizenkét évvel ezelőtt. Bár előtte is láttam bejátszásokat, egy Pirner Almáról készített videó volt igazán meghatározó számomra. Ennek bizonyára az az oka, hogy egészen addig csak külföldi rúdtáncosokról hallottam. Mikor megtudtam, hogy Magyarországon is lehetséges elsajátítani ezt a mozgásformát, egyre inkább foglalkoztatott a dolog.

– Mi inspirált, hogy elkezdd?

A korábbi előítéletet felváltja a sportág iránti érdeklődés és tisztelet Fotó: A szerző

– Nagyon szeretek különböző dolgokat kipróbálni. Ha találkozom valami újdonsággal, általában tartogatom magamban egy darabig. Így volt ez a rúdtánccal is. Bármennyire is tetszett, tisztában voltam vele, hogy nem igazán fér bele az életembe, hiszen ahhoz folyamatosan Pestre kellett volna járnom. Halogattam egy ideig, majd egy hirtelen jött szikra hatására belevágtam.

– Mennyi időbe telt elsajátítanod ezt a mozgásformát?

– Az én történetem különleges, ugyanis már a kezdetektől fogva tréner szerettem volna lenni, így hát felhívtam Alma iskoláját. Beszéltem az akkori férjével, elmondtam, hogy szeretnék tréner lenni, viszont még soha életemben nem fogtam rudat. Ő azt tanácsolta, hogy látogassam meg Bardóczy Ilka, Európa- és világbajnok rúdtáncos óráját, és az ő jóváhagyásával elkezdhetem egyszerre a sima képzést és a trénerit is. Ilka buzdítására pedig belevágtam. Eleinte elég megterhelő volt párhuzamosan csinálni a kettőt. Arra, hogy mennyi ideig gyakoroltam, nem tudok konkrét választ adni, hiszen ez egy folyamatos tanulás. A mai napig eljárok órákra az edzőmhöz, Ákoshoz. Úgy gondolom, hogy egy öt év mindenképpen szükséges a biztos tudáshoz.

– Kik voltak a legfőbb támogatóid?

– Titokban kezdtem el a rúdtáncot, tehát elég kevesen tudtak róla, hogy én egyáltalán tanulom. Mindenkit hatalmas meglepetéskét ért a bejelentés, hogy megnyitom a stúdiót. A párom és a szüleim ismerték a terveimet, ők támogattak.

– Manapság is rengeteg az előítélet a rúdtánccal kapcsolatban. Milyen gyakran találkozol ezekkel és hogy reagálsz egy-egy sztereotip megjegyzésre?

– Régebben jelentősen több volt az előítélet. Mostanában az emberek egyre gyakrabban találkozhatnak rúdtánccal, megismerhetik, mint sportot és művészetet. Általában mindenkinek azt tanácsolom, hogy jöjjön el egy-két órára, próbálkozzon, és utána alkosson véleményt.

– Mit tartasz elengedhetetlen tulajdonságnak ahhoz, hogy valaki űzni tudja ezt a sportot?

– Lehet, hogy azt és ahhoz hasonló válaszokat várnának az emberek erre a kérdésre, mint az erő és a hajlékonyság, de a kitartást tartom a legfontosabbnak. Minden más fejleszthető, bárki képes elérni a célját, ha elég keményen próbálkozik. Természetesen egy alapvetően hajlékony és erős ember egyszerűbben és gyorsabban képes haladni, de a sikert bárki elérheti kellő kitartással.

Zalaegerszeg

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!