Agyonverte, feldarabolta és a Dunába dobta exét

A vádirat szerint Z. István rossz házasságban élt feleségével, aki pszichiátriai kezelés alatt állt, és rendszeresen ivott. A vádlott csak közös lányuk érdekében maradt feleségével, de egyre többet veszekedtek.     Kilenc évi házasság után elváltak, de - a bíróság által jóváhagyott egyezség szerint - a sértett egy szobát használhatott a férfi tulajdonában lévő kerepesi lakásban, a gyermek pedig a vádlottnál maradt. Z. István a válást követően határozta el, hogy megöli volt nejét. 2008. március 21-én éjszaka kalapáccsal agyonütötte, a garázsban feldarabolta a holttestet és azt zsákokba csomagolta. A házban gondosan eltüntette a gyilkosság nyomait, utóbb autójával a Dunához szállította a zsákokat, amelyek vízbe dobott.
   
Hétfői védőbeszédében az ügyvéd arra hívta fel a figyelmet, hogy a vádlott egyre nehezebben viselte a sértett gyakori részegségét, a konfliktusokat és a veszekedéseket saját lakásában. A védő kiemelte: Z. István több esetben is kért segítséget a környezetétől, az önkormányzattól, a családsegítőtől, valamint az iskolapszichológustól, de "együttérzésen és a jó tanácsokon kívül mást nem kapott, a problémák megoldásában senki nem segítette".
   
Z. István az utolsó szó jogán azt mondta: felesége megölését nem tervezte, tettét sajnálja.
   
Szalay Csaba bíró az ítélethirdetéskor elmondta, a tanúvallomások, valamint a bizonyítékok zárt logikai láncot alkottak, és a vádlott a tényállásban leírt cselekményeivel kimerítette az emberölés bűntettét, ezért a bíróság hét év szabadságvesztésre ítélte, valamint nyolc évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíró hozzátette azt is, hogy sem az előre kiterveltség, sem az erős felindulás minősítéséhez szükséges feltételek nem teljesültek hiánytalanul.
   
A bírói indoklásban elhangzott: súlyosító körülményként vették figyelembe a hasonló bűncselekmények, azaz a családon belüli erőszak elszaporodását. Kisebb súllyal esett latba, hogy Z. István ellen időközben lopás vétsége miatt büntetőeljárás indult, valamint hogy tettével megakadályozta az áldozat végtisztességének méltó megadását.     Szalay Csaba enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, továbbá hogy a férfi megfelelően gondoskodott kiskorú gyermekéről, illetve a sértetti hozzátartozó nem kérte a vádlott további büntetését az előzetes letartóztatáson felül.
  
  Az ítélethirdetést követően az ügyész súlyosításért, a védő enyhítésért fellebbezett, az ítélet nem jogerős. A bíróság hétfői döntése nyomán Z. István továbbra előzetes letartóztatásban marad, mivel fennáll a szökés és elrejtőzés veszélye.