Milyen a jó esküvői fotó?

Az emlékeket egy életen át megőrizzük, de az sem mellékesen, hogy milyen relikviákat mutathatunk meg gyermekeinknek, netán unokáinknak a boldog, meghitt pillanatokról, a lagzi mókás jeleneteiről.

A huszonegyedik században a technika már lehetővé teszi, hogy bárki jó, vagy legalábbis elfogadható minőségű felvételeket készítsen. A lelkes amatőr viszont mindenhol szeretne jelen lenni, így előfordulhat, hogy rosszkor és rossz helyen kattintgat. A jó és profi fotósok ezzel szemben észrevétlenek, ismerik a koreográfiát, előre tudják, mikor lesz a gyűrűhúzás, az aláírás, mikor csattan el az első (hivatalos) csók és az sem mellékes, hogy legalább 200 évig tudják garantálni a képek minőségét.

Kata és Ricky felszabadultan kergetőzik a levendulásban a Kincses Attila felvételén

Kincses Attila mottója szerint nem szabad sablont húzni, a fotózás nem a merev beállításokról szól. A felvételek a jegyesek személyiségét, egyéniségét tükrözik, eszerint lehet a fénykép romantikus, vicces, klasszikus, vagy éppen művészi – mondja Kincses Attila.

A jegyesekkel jó előre megbeszélik a fotózás minden mozzanatát, szó esik a párok munkájáról, hobbijáról, így közösen ki tudják választanai a helyszínt. Az átélt élmények visszatükröződnek a  fotókon; csodaszép, felszabadult menyasszonyt látunk, amit éppen egy színpompás levendulamezőn esernyővel kergeti a leendő férjurát, naplementét a Balaton-parton, ahol az ifjú megkérte a jövendőbelije kezét. A fotós számára a legnagyobb élményt az jelenti, ha azt látja a jegyeseken, hogy jókedvűek, szeretik egymást, élvezik a fotózást, a képek az érzelmeiket tükrözik.

– Ilyenkor csak annyit tudok mondani; Öleljétek át egymást és induljatok el az úton, én meg megpróbálom elkapni a legszebb pillanataitokat – meséli Kincses Attila, hozzáfűzve, hogy a legszebb mondat, amit a fotósként kaphat, a „köszönöm, ezt szerettem volna!".

Kriszta és Jocó egy vasútállomást választott helyszínül. Fotó: Varga Csaba

Varga Csaba a filmes korszakban kezdte el a vállalkozását, amikor a felvételeket még „sötét szobában" hívták elő, most pedig számítógép előtt végzi az utómunkálatokat. A lehetőségek szinte korlátlanok, míg a műtermi beállításokkal 24-36 filmkockát tudott előhívni, és ha véletlenül „pislantós" lett a kép, az bizony úgy maradt. A műtermi beállítások helyett extra helyszíneken – erdőkben, városi forgatagban, romos, lepusztult házak előtt – készülnek a felvételek, a jegyesek mezítláb szaladnak a mezőn, menyasszonyi fátyol lobog a szélben, a vasútállomáson készült képek pedig az új élet kezdetét jelentik. A párok döntik el, hogy milyen felvételeket szeretnének, bár olykor az élet is közbeszól. Az előzetes terepszemlén egy tóparti, rozsdás, ódon kerítés választottak háttérként, de miután néhány nap múlva „élesben", immár fényképezéshez öltözve tértek vissza, döbbenten látták, hogy lefestették a kerítést, így indulhattak új helyszínt keresni.

A profi fotósok átlagosan kétezer felvételt készítenek, a párok a digitális képek közül választják ki, hogy melyik kerüljön az esküvői fotókönyvbe.

Timi és Carlos a Zóka Pál felvételén. A fénykép akkor jó, ha történetet mesél el

A jó fotózás titka roppant egyszerű; szimpatikus, kedves párok kérik fel a szakembert, akit, ha jól végzi a dolgát, családtagként, barátként fogadnak el – mondja Zóka Pál. Mottója; a fotók szóljanak rólatok, legyenek olyanok, mint ti magatok. Valamennyi – például a sármelléki volt orosz reptéren, a homokos tengerparton, futballstadionban, vagy éppen egy kriptában készült – fénykép egy-egy történetet, életutat mesél el. A különleges helyszíneken készült képek egyvalamiben viszont hasonlítanak; valamennyi az esketés után készült.

– Illúziórombolónak tartom, ha esküvő előtt fényképezem a párokat. A menyegző előtt mindenki izgul, de ha már túl vannak a hivatalos ceremónián, más gondolatok kötik le őket, boldogabbak, érzik az eggyé tartozást. Kevésbé kell vigyázni a ruhára, sminkre – bár ha úgy adódik, menyasszonyi ruhával is tudunk segíteni – így bátran fotózkodhatnak elhagyott gyárterepen, vagy a tenger vízébe merülve. Ahhoz, hogy a fotónak lelke legyen, nyugodt, felszabadult légkörre, kiegyensúlyozott hangulatra van szükség, ami csak a házasságkötés után adatik meg a pároknak – mondja Zóka Pál.