A pontos és precíz munka a szántóföldeken sem elengedhetetlen

A learatott szalmát nem egyszerűen kiszórja a gépünk, hogy majd később a bálázók összegyűjtsék, hanem darabolja is a folyamat közben, így pótoljuk a talajerőt. Nyomon követhetjük a folyamatot a hátrafelé néző fedélzeti kamera szemszögéből. A fülke hátsó ablakán pedig belelátunk a magtartályba, így könnyen végig követhetjük, hogyan telik meg.

6-7 tonna mag fér el egy ilyen tartályban, amely, ha tele lesz, mellénk áll egy traktor a pótkocsijával, nekünk pedig csak egy mozdulatba kerül kinyitni az ürítő szelepet és már folyik is át a takarmány a pótkocsiba. Mi sem egyszerűbb.

Száraz időben porfelhőt húzhatunk magunk után, de a magtartályunk jól szigetel, így biztosak lehetünk benne, hogy nem keveredik felesleges kosz és por a learatott növények közé. Tökéletes tisztaságú búzát juttathatunk a malmokba. Nedvesebb időben ugyan ez a helyzet a sárral és vízzel, biztosan nem fog elázni a termény.

Kerék vagy lánctalp?

Mivel a mai kombájnok már kerekeken gurulnak inkább, elengedhetetlen a megfelelő gumiabroncs kiválasztása. Legtöbb esetben széles, kis nyomású abroncsokkal felszerelve vásárolhatjuk meg a munkagépünket.

Ezek a kerekek minimális talajkopást okoznak, viszont jól tapadnak sáros földön is, így felveszik a versenyt könnyűszerrel a lánctalpas verziójú gépekkel is. A keréknyomás is figyelemmel kísérhető a fedélzeti monitoron keresztül, még azt is le tudjuk olvasni róla, melyik oldalról süt a gumikra a nap, mert ott az érték magasabb.

Mivel a kombájnunk nem rendelkezik más egyéb rugózással, csak a kerekei vannak, ezért nagyon simán halad bármilyen felületen is. Főleg, ha kellő erezetű és mintázatú gumikat választunk rá. A keménységről nem is beszélve.

Emelkedőn felfelé pedig bekapcsol az összkerékhajtás, így biztosak lehetünk benne, hogy nem gurulunk visszafelé. Gyorsabb haladást is biztosítanak a gumikerekek, mint a régi lánctalpas verziók. Összességében tehát azt mondhatjuk, kombájnon is most már négy keréken szép az élet.

Kombájn karbantartás

A napi 12-14 órás munka azért még a legacélosabb járműveket is megsínyli. Miközben kiürítjük a nap végén a magtartályokat, gondoskodhatunk róla, hogy a kombájnunk is könnyen megtisztuljon. A munkagép saját kompresszoráról kapott sűrített levegőjével lefúvathatjuk a nap folyamán felgyülemlett port és koszt az egész gépről.

Ezek után még ki kell cserélnünk a légszűrőt, kiürítjük a kőgyűjtő tartályt, mert bizony az is van a gépezeten, és át kell néznünk mindent, mielőtt pihenni térnénk. Ez nagyjából egy órát vesz igénybe.

Elgondolkozhatunk rajta tehát, hogy amit anno rég egy egész falu népe végzett, most képesek vagyunk egy magunk egy ekkora kombájn segítségével, sokkal rövidebb idő alatt véghez vinni. Kifizetődőbb sokkal inkább, mint egy egész falunyi embert megfizetni a fárasztó és kemény munkájáért.

Még akkor is, ha több munkagépünk van, és szükségünk van pár jó munkásra is. Már csak be kell őket tanítanunk a kombájn használatára, esetleg egy traktoréra és bálázó gép kezelésére, indulhat is az aratás.