2022.08.11. 12:55
„Elhiggyék, hogy jót akarunk nekik”
A munka- és továbbtanulási lehetőségektől távolabb eső kistelepüléseken élő diákok több mint fele legfeljebb az általános iskolai tanulmányait fejezi be. Leginkább azért morzsolódnak le a középiskolában, mert az elszakadás az otthonuktól, a közösségváltás megpróbáltatás számukra. Ezeknek a gyerekeknek nagy szükségük lenne arra, hogy valaki személyre szabott figyelemmel kísérje őket a hétköznapokban, inspiráljon, bátorítson: legyenek álmaik, és merjenek azokért kitartóan küzdeni.
A Tanítsunk Magyarországért program – melynek megálmodója és megalapítója Dr. György László innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár –, 2018 decemberében indult. A program célja, hogy 2030-ra minden most általános iskolás gyermek rendelkezzen legalább szakmával, vagy tanuljon tovább. Ma már több mint 1000 mentor, 4000 mentorálttal bizonyítja, hogy minden gyermek tehetséges valamiben, csak fel kell fedezni ezt a tulajdonságát.
Tárnoky Kata egyetemi hallgató a pedagógusi pályát válaszotta, amelyhez jó gyakorlati területnek bizonyult a hátrányos helyzetű gyermekek mentorálása.
A Tanítsunk Magyarországért 2018 decemberében költségvetési finanszírozásból megvalósuló program, amelynek keretében egyetemista mentorok foglalkoznak a gondjaikra bízott hetedikes és nyolcadikos diákokkal azon vidéki kistelepülések kijelölt általános iskoláiban, ahol magas a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya. A közös tanulás, személyiségfejlesztés, továbbtanulásra való felkészítés mellett sok élménnyel is gazdagítják a diákok hétköznapjait.
Szép ez a feladat
A tanítónak készülő Tárnoky Kata, a program egyik mentornagykövete kérdésünkre elárulja, hogy egy mentor barátnőjétől hallott a programról. "Mivel nagyon érdekelt, mi is ez pontosan, megengedte, hogy velük tartsak egy kirándulás alkalmával, amikor is körvonalazódott bennem, hogy én is szeretném kipróbálni magam ilyen keretek közt. A következő félévben csatlakozott a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem a Tanítsunk Magyarországért programhoz, így már nem volt akadálya, hogy én is mentor lehessek. Az első félévben 3, majd a következő félévben 4 fiúval dolgoztam együtt, illetve alkalmanként 3 lány is csatlakozott hozzánk. Nem volt könnyű mindenkinek megfelelő programot kitalálni, voltak viták, de ezért szép ez a feladat, meg kell tanulni a nehezebb helyzeteket is kezelni."
A hátrányos helyzetű gyerekek mentorálásának kihívásairól Kata úgy vélekedik: "A cél, hogy felnyissuk a gyerekek szemét a világra, és megmutassuk, mennyi megragadható lehetőség van. Talán az a legnagyobb kihívás, hogy elfogadjanak és elhiggyék, jót akarunk nekik. Onnantól már sokkal könnyebb lesz a közös munka, mernek ők is programot ajánlani, segítséget kérni akár az iskolai, akár a továbbtanulással kapcsolatos dolgokban.”
A kérdésre, hogy mit tart a mentorálás legfontosabb pozitívumának mindkét oldalról nézve, azt mondja: "A gyerekek új ismeretekre, kapcsolatokra, élményekre tehetnek szert, ezáltal sokat tanulhatnak és fejlődhetnek. A mentor szempontjából pedig a sok pozitív visszajelzés és a rengeteg tapasztalat, amit a jövőben hasznosíthatunk. Számomra az a legfontosabb, hogy a közös célokat megpróbáljuk elérni, de ha nem sikerülne, akkor is tanuljunk belőle. Nem mindig a cél elérése a legfontosabb, hanem az odáig vezető út."
A program fontos része, hogy önfeledt pillantokat is megélhessenek azok a gyerekek, akiknek talán más lehetőségük nincs ilyen jellegű kikapcsolódásra. "Amikor egy hosszabb, intenzív program után, a nap befejeztével a gyerekek arcára kiül az az igazán jó fajta fáradtság, amikor csak mosolyogni és bólogatni tudnak…. Élmény volt például amikor egy másik csoporttal közösen fotózást szerveztünk, és egy kedves ismerős segítségével a gyerekek néhány órára egy profi modell bőrébe bújhattak."
Mert megéri
Kata az első mentorálással töltött tanévének tapasztalatai alapján úgy véli, több továbbtanulással kapcsolatos programon szeretne majd részt venni a gyerekekkel. "Ebben az évben inkább az élményközpontúságot próbáltam elérni. Most, hogy a gyerekek 8. osztályosok lettek, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a továbbtanulásra. Tavaly már felmértük, hogy ki milyen irányba szeretne elindulni, most jött el az idő, hogy magukat az iskolákat is számba vegyük."
Hogy mivel bátorítaná a program iránt érdeklődő egyetemistákat, vállalják ezt a kitartást igénylő, szép feladatot? "Csupán két szóval: mert megéri! Ez nagyon hálás feladat. Annyit kapunk amennyit adunk. Látni, hogy a mentoráltaink kinyílnak, nyitnak a világ felé, kérik a segítségünket és számítanak ránk, érdeklődnek irántunk, keresik a találkozás lehetőségét, leírhatatlan élmény. Tény, hogy van vele munka, hogy ezt elérjük és fenntartsuk, de megéri."