Jagasics Gergellyel beszélgettünk egyedi bútorairól, és az asztalos mesterségről

Talán a vele dolgozók se tudnák pontosan megmagyarázni ezt az érzést, de egy biztos, ha valaki fával kezd el dolgozni, középút nincs, vagy örökre megszereti ezt a típusú munkát, vagy a jövőben nagyívben elkerüli. Előbbiek táborát erősíti a 22 éves, egykori deákos diák, Jagasics Gergely.

Fotó: Mikó-Baráth György

Pár hete figyeltünk fel Gergő munkáira, méghozzá nem is akármilyen platformon. Az alsópáhoki asztalos a Duna Televízió reggeli műsorának volt meghívott vendége, az adás „csináld magad” rovatában mutatta be a nézők számára egyedi, sajátos stílusban készített műremekeit. Nem túl gyakran hallunk ma már olyan fiatalokról, akik ezt a szakmát választanák hivatásuknak, s még ennél is ritkább azon esetek száma, ahol ilyen különleges tehetséggel van megáldva egy fiatal bútoros. Így hát felkerestük Gergelyt, hogy mutassa be nekünk munkáit, illetve vezessen be minket a bútorkészítés világába.

- Édesapám faipari vállalkozó, van egy családi cégünk lassan 10-15 éve. A fa iránti szeretet így már gyerekkoromtól indult. Gyakran kimentem barkácsolgatni a műhelybe, mindig szerettem a munka körül lenni. Ma a cégünk bútoros részelegét viszem – a család többek között foglalkozik még kőműves munkákkal is - konyha, szoba és előszoba bútorokat készítünk, 10 munkást is alkalmazunk.

Miután Gergő megemlítette, hogy több munkás is dolgozik náluk, felvetettük azt az egyre súlyosabb kérdést, hogy saját szakmájának tapasztalatai alapján, valóban nehéz ma Magyarországon fizikai munkára fiatal alkalmazottat találni? – Igen, tényleg nehéz, nagyon kevés a fiatal munkaerő. Az én ismerőseim, barátaim közül sajnos nagyon kevesen voltak, akik itthon maradtak és elkezdték a szakmát. A legtöbben Ausztriába mentek, de az is előfordul, hogy egyáltalán nem is dolgoznak bútoripari területen.

A különböző bútorok hibátlan elkészítése mellett Gergő eddigi sikereit leginkább precízségének, kitartásának és kreativitásának köszönheti, ami nála már-már művészi formát is ölt. Ennek első komolyabb jele a technikusi éveinek lezárásakor történt. Hiszen ekkor a követelményeknek megfelelően egy vizsgaremeket kellett készítenie, amivel közönségdíjas lett. De mi is pontosan ez az új irány, melynek köszönhetően még a közszolgálati televízió is bemutatta munkásságát?

- A kreatív részleggel egy éve kezdtem el foglalkozni, tehát ezt egy új dolognak mondanám. Millió hulladékanyagunk keletkezik és sokat törtem azon a fejem, hogy mit is lehetne ezzel kezdeni. Kezdetben kis apróságokat készítettem, majd egyre jobban belemerültem, s elkezdtem komolyabb dolgokat is csinálni, hiszen több bíztató visszajelzést is kaptam. Retró, kicsi kihúzhatós, fiókos szekrényeket csinálok leginkább, koptatott fehér színnel, ami a ’30-as, ’40-es évek időszakát adja vissza. Egyébként a televíziós megkeresés is egy ilyen munkának volt köszönhető. A műsor egyik szerkesztője látott egy ilyen típusú munkámat, ami nagyon megtetszett neki, majd ezek után felkeresett a lehetőséggel. Mondanom sem kell, hogy mennyire meglepődtem! Egyébként teljesen absztrakt formákat is készítek. Előfordul, hogy csak otthon ülök, elkap az ihlet, rajzolok valamit és születik belőle egy forma, amit meg is tudok valósítani. Ma már elértem arra a szintre, hogy tudom mik azok a formák, ívek, szögek, amiket nem csak kigondolni, hanem megvalósítani is megtudok. Az árnyékképeknél pedig bevallom, hogy az alapötletet az interneten láttam. Ezt akartam valamilyen formában továbbfejleszteni, amikor kitaláltam a portrékat. Szeretnék arra ráállni, hogy ha valaki ad egy családi képet, vagy mondjuk szerelme fényképét, azt teljesen át tudjam dolgozni fára, bútorra.

Ma már több olyan multinacionális cég is van Magyarországon, sőt Zala megyében is, akiknek fő profiljuk a lakberendezés, különböző bútorzati tárgyak. Az ő megjelenésük - Gergő véleménye szerint - náluk nem okozott nagyobb visszaesését.

- Nem vettem észre, hogy különösebben befolyásolta volna a munkáinkat. Azt látom, hogy szerencsére vannak emberek, akik minőségi bútorokat akarnak vásárolni. Ezért szerencsére mi nem éreztük meg ezen cégek bejövetelét a piacra.

Zárásként pedig Gergőt jövőbeli terveivel kapcsolatban kérdeztük, amihez egyúttal sok sikert kívántunk. - Az álmom, egy saját kis üzlet, melyben kizárólag az általam készített egyedi bútorokat árulnám! Bárki bejöhet egyedi kéréssel, amit én a saját kezemmel megcsinálnék. Ezt a boltot én Zalaegerszegen szeretném létrehozni, hiszen ide köt minden, bár tudom, hogy nagyon egyedi dolog lenne, és kérdéses, hogy az emberek erre mennyire lennének vevők. De ez még inkább csak egy távlati cél. Az egy éves tervemben az szerepel, hogy balatoni piacokon megjelenjek. Szóval ez a tél aktív munkával fog telni, hogy legyen készletem, mert jelenleg minden munkámból csak egy darabom van. Ott több visszajelzést kapnék, hogy mennyire haladok jó irányba, s az itt szerzett tapasztalatokat fel tudnám használni az üzlet megnyitásához is!