A szecessziós tálaló és az ónémet trümó

Ismét átadjuk a szót Lengyel Noéminek: „Régi családtagjaink, a körülbelül százéves szecessziós tálaló és az ónémet trümó – ami mosogatószekrényként szolgál – megfiatalítására nyáron kerítettem sort.

A tálaló lakkos, a mosogatószekrény festett felületű volt, évek óta készültem a nagy munkára. Kisebb darabokon végeztem tanulmányokat, és rengeteget olvastam a témában. Kipróbáltam és elvetettem technikákat, festékeket, színeket.

A tejfesték mellett döntöttem, mert több ezer éves tapasztalat van mögötte, természetes anyagokat tartalmaz, bio és nem mellesleg gyönyörű.

Csiszolás (az előző felületkezeléstől való megszabadítás), színezés, új, víz-, olaj- és foltálló felületvédelem kialakítása a felújítás sorrendje. Eltervezed, már látod magad előtt a csodás végeredményt, ezzel az álmoddal kelsz és fekszel, aztán beköszönt a valóság.

Sose higgy azoknak az élménybeszámolóknak, amelyek úgy kezdődnek, hogy minden percét élveztem! A teljesség igénye nélkül:

- amikor a csiszológép megérkezik, kiderül, a hozzá rendelt csiszolópapír csak a deltacsiszoló hegyére elég, ezért a használt papír alját be kell szabnod az új alá, hogy ne a tépőzáras részt amortizáld le,

- amikor a csiszológép minduntalan lerázza magáról a porgyűjtőt, nemcsak te leszel nyakig poros, hanem a lakásban minden, amire nem jutott takarófólia,

- amikor a csiszoló meg se mozdítja a mosogatószekrényre kent kitudjamit,

- amikor a szupererős (a tálalón már bizonyított) festékleszedő gélre se reagál,

- amikor nekiesel a hideg zsíroldóval, ami már dobozon keresztül is marja mindenedet, kivéve azt a trutymót, amit rákentek a bútorra,

- amikor 5 nap alatt húsz körömmel végre lesikálod a vastag, fényes felületet, de az alatta lévő csodás régi furnér ahelyett, hogy világosodna, egyre sötétebb lesz,

- és nem világosodik a hidrogénperoxidól, Flóraszepttől és csiszolástól sem,

- amikor a festék megérkezik, pont olyan a színe, amire vágytál... új natúr fán, de nem a lecsiszolt régin,

- amikor végre színezővel beállítod a kívánt színt, majd a befejező olajozás az egészet elviszi vagy 10 árnyalattal,

- amikor a sok sikálástól és vizes bázisú festéktől elkezd felválni az addig tökéletesen tartó furnér,

- amikor a férjed és a kutyád napokra a teraszra menekülnek, de fontolóra veszik a 200 kilométerre élő anyósodhoz való emigrálás lehetőségét is.

Aztán végül csak csiszol a csiszoló, mert fény gyúl az agyadban, hogy kipróbáld a fémre és a kőre adott csiszolóvásznakat is, az újonnan beállított szín elkezd tetszeni, az olaj a száradás során néhány árnyalatot visszavilágosodik, profi festő a bútorfestő facebook-csoportból vigasztal: az olaj is nagyon jót tesz a fának, és valahogy az egész elkezd összeállni, akkor úgy érzed, hogy megérte.

A bútorokon sütőtök (kis sötétvörös páccal színezve), és palakék tejfesték van, zárás a víz- és folttaszító tungolajjal.

Ami nem volt cél: a bútorok restaurálása, eredeti anyagok használata, asztalosmunka, vasalat-pótlás. A furnérhiányokat sem akartam pótolni, mert nem volt szándékomban fedőfestéket használni. A furnérhibákat csak megcsiszoltam, és az alatta lévő világosabb fa okán lazúrozás mellett döntöttem (a pácolás nagyon kihozta volna a színeltérést), a tejfesték 1:5-ös hígításban szépen hozta, amit vártam tőle, úgy színezett, ahogy alatta a fa viselkedett.

Az antik bútorok belső kidolgozása... khm... hagy némi kívánnivalót (akinek van régi szekrénye, tudja, miről beszélek), ezeket sem szándékoztam javítani, csiszolni, kiegyengetni, így a tálalóban benne hagytam a lakkot, jól szolgált eddig is, a mosogatószekrény ajtóinak belsején pedig adta magát a shabby chic.

A profik pedig most hagyják abba az olvasást: a vasalatokat sem szedtem le – csak ártottam volna vele a visszaszerelésnél – ezek nem szabvány kivetőpántok. Remekül le tudtam szedni körülöttük a régi festéket, és a vizes lazúrozás, meg az olaj is besimul alájuk. Egyszerűen csak konyhai fémdörzsivel kifényesítettem őket. A porcelán gombokat pedig megszerettem az idők folyamán. (A tálaló eredeti szecessziós fogantyúi hiányosak és töröttek voltak, a zárak nem működtek, az ónémet mosogatószekrényen pedig nem is volt.)

Köszönetnyilvánítás. Akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre: Kalicz Róbert (profi festékszakértő), akihez bármikor fordulhattam a sirámaimmal, és a többségüket meg is oldotta, a férjem, aki az egészet kibírta, és az anyám, aki megcsináltatta a régi tálalóba az új (guruló) fiókokat (tudom, eretnekség, viszont kényelmes).”