kik a rendbontók?

2018.12.22. 20:02

Kövér László: meg kell őrizni az Országgyűlés méltóságát

A házelnök szerint ahogy a kocsmában sem kell kiírni, hogy „padlóra köpni tilos”, az országgyűlésben sem lehet minden dühkitörésre szabálymódosítással reagálni.

Az országgyűlés elnöke szerint a múlt szerdai parlamenti rendbontás során az ellenzéki képviselők szerették volna, ha a szabadon választott Országgyűlés 28 év után eljutott volna arra a – más parlamentekben már megtapasztalt – szintre, ahol a képviselők egymást verik, vagy kívülről behívott verőlegények verik őket. A Pesti Srácoknak adott interjújában Kövér László úgy fogalmaz: Az ellenzék újabb és újabb határokat lép át, hogy kiprovokálja a többség ellenlépéseit, amire aztán majd ujjal mutogathat, azt hazudva, hogy Magyarországon lábbal tiporják a demokráciát.

Kövér László szerint az országgyűlésben az erőszak már azzal is megvalósult, hogy az ellenzéki képviselők megakadályozták az ülés normális levezetését. Egy jobbikos képviselő beült Orbán Viktor székébe (aki nemcsak miniszterelnök, de képviselő is), és lefogta a szavazógombjait, így több szavazását is meghiúsította. Ez valóban példátlan és törvénytelen – jelentette ki a házelnök. 20 éven át volt egy parlamenti kultúra, amit a mindenkori ellenzék tiszteletben tartott, a viselkedési szabályokat nem kellett részletesen lefektetni, magyarázta Kövér László, aki szerint el kellett jutnunk 2010-ig, amikor a magukat képviselőknek gondoló anarchisták beválasztása miatt újra kellett írni a házszabályt.

De nem lehet minden idióta minden pillanatnyi dühkitörésére házszabály-módosítással reagálni. Manapság a kocsmákban sem kell kiírni, hogy a „padlóra köpni tilos”, hiszen a legutolsó kocsmatöltelék is tudja ezt, ugyanígy a házszabályban is benne van, hogy meg kell őrizni az Országgyűlés méltóságát,

akkor most valóban minden héten hozzunk egy lex Tordait, vagy lex Vadait, lex Bangónét, meg lex Kunhalmit, hogy tilos úgy viselkedni, mint egy futballhuligánnak? – tette fel a kérdést az országgyűlés elnöke.

Ma is megvan a Tisza István elleni merénylet nyoma

Az újságírók felvetették, hogy a magyar országgyűlésben történtek már ennél durvább dolgok is, például amikor 1912-ben egy baloldali képviselő háromszor rálőtt Tisza István miniszterelnökre. A felvetés kapcsán Kövér László felidézte, hogy a merénylet emlékét őrző tenyérnyi lyukat szerencsére senkinek sem jutott eszébe eltüntetni az elnöki pulpitus oldaláról.

Egy magát „függetlenséginek” gondoló, de valójában ősbolsevista lelkületű ellenzéki képviselő volt az elkövető – mondta a házelnök, majd hozzátette: „Tisza ezt túlélte, de végül mégis meggyilkolták, s ezzel háromnegyed évre kezükbe került az ország. Hogy mi lett a vége, tudjuk. 2022-ben az országgyűlési választásokon majd arról fogunk dönteni, hogy rábízzuk-e a hazánkat és a személyes sorsunkat arra az ellenzékre, amely szabad szemmel nem különböztethető meg a Kossuth teret meggyalázó csőcseléktől.”

Nagy Imre a döntő pillanatban a nemzete mellé állt az elvtársai helyett

A házelnöknek feltették a kérdést: sokakban felmerül, hogy amíg Nagy Imre szerepe nem tisztázódik, hogy kinek is a mártírja ő, a kommunistáké, vagy az egész országé, illetve amíg nem ismerjük pontosan a szerepét a cári család meggyilkolásában, a két világháború közti, Sztálin melletti munkában, a svábok kitelepítésében, a padlássörprésekben, vagy akár a Kossuth téri sortűzben, kell-e állítanunk Nagy Imrének ilyen központi emlékhelyet?

Kövér László határozottan kijelentette, egyáltalán nem ért egyet a felvetéssel. „Nagy Imréről mindenki tudja, hogy kommunista volt, mégpedig a legrosszabb fajtából, a felsorolt bűnlajtsrom nagyobbik részében tisztázott a semmivel sem mentegethető szerepe.” – magyarázta a házelnök, majd hozzátette:

„Az 56-os forradalom után mégis volt egy pillanat, amikor a meg nem alkuvó módon, önként vállalt halálával felülírta mindezt. A Jóisten majd elbírálja a tetteit.

Amit mi Nagy Imréről gondolunk 2018 decemberében, az pontosan megegyezik azzal, amit 1989 júniusában, az újratemetésének napján elmondtunk róla. Nagy Imre kommunista múltján nincs mit szépíteni, de a halála önmagában is hősies és minden magyar számára példaértékű.

Élete döntő – és egyben egyik utolsó – pillanatában a saját nemzete oldalára állt az elvtársai helyett, pedig megúszhatta volna. Tudjuk, hogy nagyon sokan megúszták, és őket sincs jogunk elítélni, mert csak az tehet ilyet, akinek volt módja az akasztófa árnyékában meghozni a döntését.”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában