A MAGYAR MÚLT EMLÉKEINEK FELSZÁMOLÁSA

2019.05.08. 09:00

Erdély román kézen, de halottainkat nem adjuk!

Az Úz-folyó haragosan hömpölygött május 7-én, tíz nappal a szégyenletes temetőátadás előtt. E folyó és völgye sok gyalázatot, halált és könnyet mosott már magával, de a Hargita megyével szomszédos Bákó megye most mindenen túl tesz. Magyar honvédek sírhantjait dobják arrébb, hogy ismeretlen (nem létező) román katonáknak állítsanak emléket magyarok teste felett.

Nagy Zoltán Péter

Az 1916 augusztusában a világháborúban semlegesként tetszelgő román hadsereg 7. gyaloghadosztálya váratlanul megtámadta Magyarországot. Különösebb ellenállás nélkül eljutottak Csíkba és Udvarhely megyébe. Támadásukra az Osztrák–Magyar Monarchia meglepetésében nem tudott kapásból válaszolni, ám október 15-én 500 km szélességben indítottunk ellentámadást, és tíz nap alatt kisöpörtük a román betolakodókat.

1916 novemberében az orosz cári 9. hadsereg vette át a románok szerepét – persze román támogatással –, és támadta meg Magyarországot. Az Úz-völgyében három hónapos állóháború alakult ki, amire 1917 márciusában a magyar királyi 39. honvéd gyaloghadosztály négy ezreddel tette fel a pontot az i-re, és szorította ki az oroszokat. Az Úz-völgye stratégiai átkelőhely volt Magyarország felé, így érthető, hogy Oroszországnak épp oly fontos volt, mint Magyarországnak.

Ez a laktanya adott szállást a magyar honvédeknek 1917 elején
Fotó: Nagy Zoltán Péter / Fejér Megyei Hírlap

A magyar honvédők viszont hazájukat védték, ezért történhetett meg a márciusi győzelem.

1000 magyar és német katona veszett oda az Úz-völgyében, újabb ezer a csíkszeredai Mikó-vár mellett felállított kórházban halt meg.

Hazájukat, Magyarországot nem adták idegen kézbe, ezért katonai temető sírhantjai nőttek az Úz partján. Ők szerezték vissza három hónap alatt Magyaros-tetőt, Söverjest, Lápost, a Névtelen-kúpot és természetesen Úz-völgyét.

Az orosz tett még pár erőtlen kísérletet, de azok nem jártak sikerrel. 1917 őszén a kommunista forradalom miatt visszavonták az orosz erőket, így az ország keleti határát Magyarország megvédte.

Bár az ókori bölcsek szerint kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, a románok mégis megtették. 1944. augusztus 23-án Románia átállt az addig általuk gyűlölt szovjet Vörös Hadsereg oldalára. Három nappal később, augusztus 26-án a 2. Ukrán front 12 órakor támadást indított Magyarország ellen 22 páncélossal és több ezer gyalogossal. Az Úz-völgyében 50 magyar honvéd védte a határt. Mind odaveszett.

Már 1918-ban elkészült a katonai temető az Úz-völgyében, ahova többségében magyar katonákat helyeztek örök nyugalomra. De a hantok alatt osztrákok és németek is voltak. Az oroszok veszteségeik többségét a szomszédos Moldvában temették el, de néhányuknak maradt hely az Úz-völgyében is.
Fotó: Nagy Zoltán Péter / Fejér Megyei Hírlap

 

 

A második világháború végén Magyarország már rég szabadult volna a kínoktól, de a világpolitika és a világurai mást róttak ki nemzetünkre. A háborúból nem engedtek minket kilépni, hát az ötven határt védő honvéd áldozata lett a Vörös Hadsereg pusztító támadásának.

Az Úz partjához közel magyar keresztek és sírhantok emlékeznek a hősökre, de a szomszédos Bákó megye román vezetői úgy döntöttek, hogy a magyar katonai temetőben a román hősöknek is emléket állítanak, és román kereszteket helyeztek el magyar katonák sírjai fölé, miközben összesen egy román hősi halottról tud a történelem e helyen.

A román emlékművet május 17-én avatják a románok. A székelyek szerint ez csak élőlánccal akadályozható meg, mert nagyon nagy baj van, ha már a sírjainkat is odahagyjuk a románnak. Legalább halottainkat védjük meg!

Forrás: feol.hu

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában