Zalabéri Horváth János emlékére

Ki volt ő? Személyére vonatkozólag sok levéltári adat áll rendelkezésre. Családja 1713-ban kapott nemességet. Zalabéri Horváth János ükapja, Horváth Ferenc 1722-ben családi egyezség útján szerzi meg Zalabért. Itt építi fel a család kastélyát a hajdani béri vár romjaiból. 1728-ban a Horváth család felveszi a „zalabéri” előnevet. Horváth Ferenc 1733-ban meghal, a családi birtokot fia, Zsigmond örökli, aki azonban hamar eltávozik az élők sorából. Birtokait fia, József örökli. Horváth József egy Pest környéki földbirtokos lányát, Ugranovits Franciskát veszi el. 1788-ban megszületik első fiúk, János. Horváth József részt vesz a jozefinista mozgalomban, 1792-ben országgyűlési követ. Haladó nézetei miatt kivívta az uralkodó híveinek rosszallását, ezért 1792 után távol kell tartania magát a politikai közélettől. Fiát azonban hazafias szellemben nevelte, 1795-ben hunyt el. A családi birtokot 1810-es évekig Ugranovits Franciska irányította.

A kopjafát 1994-ben állították, jobbra az alkotója Katovics Miklós Fotó: archív felvétel

A zalabéri uradalom ekkorra Zala vármegye egyik legjobban működő gazdasága lett. Horváth János 1812-ben veszi át a zalabéri uradalmat, fiatalon bekapcsolódik a vármegyei közéletbe, részt vesz a Napóleon elleni 1809-es nemesi felkelésben. A vármegyei ranglétrán gyorsan halad előre. 1831-ben már első alispán, 1832-ben megkapja az uralkodótól a Császári Aranykulcsos Kamarási címet. 1832 novemberében Zala vármegye országgyűlési követé választják meg Deák Antal (Deák Ferenc testvére) mellett. E tisztségében a polgárosodó Magyarország eszméiért harcolt, barátságot kötött Széchenyi Istvánnal. 1834-ben lemond országgyűlési megbízatásáról, visszatér Zalabérbe és a vármegyei ellenzéket szervezi Csány Lászlóval és Deák Ferenccel. 1843-ban a nemesi adófizetés ügyében szervezkedik. Részt vesz a zalai Védegylet megszervezésében. 1845-ben önkéntes adófizetést vállalt.

Horváth János pecsétje és aláírása Forrás: Levéltári dokumentum

Belépett az Országos Ellenzéki Körbe is. 1848. március 21-én, Zalaegerszegen vezető szerepet játszik a városi polgárőrség megszervezésében, tagja lesz a Zala Vármegyei Központi Választmánynak is, de ott már nem töltött be aktív szerepet. Magánéletét számos probléma kísérte, négyszer házasodott (feleségei korán hunytak el), fiával, Horváth Lászlóval (ő később honvédőrnagy lesz) megromlott a kapcsolata. A vármegyei követválasztásokat és tisztújításokat jelentős összegekkel támogatta, ezért eladósodott, így 1848 elején el kellett adnia ősi birtokait. A közelgő horvát támadás elől rokonaihoz Kőszegre költözött, hol 1853-ban elhunyt. Bérbaltaváron, a templom kriptájában helyezték végső nyugalomra.

Emlékét az egykori vármegyei jegyzőkönyvek őrizték meg. 1927-ben érdemei elismerése képpen Zalaegerszegen utcát szándékoztak elnevezni róla, mert: „Deák Ferenc jobb keze, hűséges társa és lelkes híve abban a nemes küzdelemben, amelyet Deák Ferenc Zala vármegyében a nemzeti haladás érdekében vívott.” Azonban a szándékot nem követte tett, újra elfeledkeztek róla. Szülőfaluja, Zalabér viszont „elővette” a régi jegyzőkönyveket, leporolta őket és a jeles hazafi tiszteletére 2016. március 15- én emléktáblát avat, hogy az ősök példája ne merüljön feledésbe.

Vikár Tibor