2011.02.19. 07:29
Nyolcmillió kérdőív: tényleg a véleményünkre kíváncsiak? (jegyzet)
A tavaszi parlamenti ülésszak célja az ország alkotmányos átrendezése, nyilvánította ki a minap a miniszterelnök, a nyomaték kedvéért pedig még olyat is mondott: az alkotmányozás a gazdaság talpra állításának nélkülözhetetlen része.
Lehet persze rágódni azon, hogy a tágan értelmezhető válaszlehetőségek mire kötelezik (hatalmazzák fel) a kormányt, hogy miként dolgozható fel az óriási adathalmaz, s még azon is, vajon nem írja-e felül az egész projektet egy népszavazás, aminek esélyét már a Fidesz sem veti el. Mégis izgalmasabb azt vizsgálni, mi szüksége a hatalomnak a kérdőívekre. Hiszen a Fidesz-KDNP már elkészítette saját javaslatát, amit éppen a héten tárgyaltak a Parlamentben, igaz, MSZP és LMP nélkül.
Az világosan látható, hogy a kormánypártok visszacsalogatnák az ellenzéket az alkotmányozási folyamatba, ám próbálkozásuk sikertelenségével is számolniuk kell. A 8 millió levél tehát amolyan B-terv. Hiába ugyanis az alkotmányozó többség, nagy a tét a Fidesz számára: egyedül, netalán (kormánypárti szemszögből még riasztóbb alternatívaként) csak a Jobbikkal tárgyalva készít új, végtelenített szavatosságú alaptörvényt, és ez esetben sosem moshatja le róla a társadalmi támogatottság nélküli jobboldali pártalkotmány jelzőt, vagy másokat is bevon a folyamatba, megteremtve a konszenzusra hivatkozás alapját. Így vagy úgy, felhatalmazást keres a kormány (bocsánat, a nemzeti konzultációs testület), e célt szolgálják a kérdőívek is. Az új alkotmány részleteit ugyan még nem ismerjük (kiterjeszti-e a szavazati jogot, kétkamarássá alakítja-e a törvényhozást, limitálja-e a költségvetési hiányt és az államadósságot), de nem vennék rá mérget, hogy az utólagos legitimáción kívül sok szerepet szánnak a válaszainknak.
A kérdések
Lehet persze rágódni azon, hogy a tágan értelmezhető válaszlehetőségek mire kötelezik (hatalmazzák fel) a kormányt, hogy miként dolgozható fel az óriási adathalmaz, s még azon is, vajon nem írja-e felül az egész projektet egy népszavazás, aminek esélyét már a Fidesz sem veti el. Mégis izgalmasabb azt vizsgálni, mi szüksége a hatalomnak a kérdőívekre. Hiszen a Fidesz-KDNP már elkészítette saját javaslatát, amit éppen a héten tárgyaltak a Parlamentben, igaz, MSZP és LMP nélkül.
Az világosan látható, hogy a kormánypártok visszacsalogatnák az ellenzéket az alkotmányozási folyamatba, ám próbálkozásuk sikertelenségével is számolniuk kell. A 8 millió levél tehát amolyan B-terv. Hiába ugyanis az alkotmányozó többség, nagy a tét a Fidesz számára: egyedül, netalán (kormánypárti szemszögből még riasztóbb alternatívaként) csak a Jobbikkal tárgyalva készít új, végtelenített szavatosságú alaptörvényt, és ez esetben sosem moshatja le róla a társadalmi támogatottság nélküli jobboldali pártalkotmány jelzőt, vagy másokat is bevon a folyamatba, megteremtve a konszenzusra hivatkozás alapját. Így vagy úgy, felhatalmazást keres a kormány (bocsánat, a nemzeti konzultációs testület), e célt szolgálják a kérdőívek is. Az új alkotmány részleteit ugyan még nem ismerjük (kiterjeszti-e a szavazati jogot, kétkamarássá alakítja-e a törvényhozást, limitálja-e a költségvetési hiányt és az államadósságot), de nem vennék rá mérget, hogy az utólagos legitimáción kívül sok szerepet szánnak a válaszainknak.
A kérdések
Az világosan látható, hogy a kormánypártok visszacsalogatnák az ellenzéket az alkotmányozási folyamatba, ám próbálkozásuk sikertelenségével is számolniuk kell. A 8 millió levél tehát amolyan B-terv. Hiába ugyanis az alkotmányozó többség, nagy a tét a Fidesz számára: egyedül, netalán (kormánypárti szemszögből még riasztóbb alternatívaként) csak a Jobbikkal tárgyalva készít új, végtelenített szavatosságú alaptörvényt, és ez esetben sosem moshatja le róla a társadalmi támogatottság nélküli jobboldali pártalkotmány jelzőt, vagy másokat is bevon a folyamatba, megteremtve a konszenzusra hivatkozás alapját. Így vagy úgy, felhatalmazást keres a kormány (bocsánat, a nemzeti konzultációs testület), e célt szolgálják a kérdőívek is. Az új alkotmány részleteit ugyan még nem ismerjük (kiterjeszti-e a szavazati jogot, kétkamarássá alakítja-e a törvényhozást, limitálja-e a költségvetési hiányt és az államadósságot), de nem vennék rá mérget, hogy az utólagos legitimáción kívül sok szerepet szánnak a válaszainknak.
A kérdések
Az világosan látható, hogy a kormánypártok visszacsalogatnák az ellenzéket az alkotmányozási folyamatba, ám próbálkozásuk sikertelenségével is számolniuk kell. A 8 millió levél tehát amolyan B-terv. Hiába ugyanis az alkotmányozó többség, nagy a tét a Fidesz számára: egyedül, netalán (kormánypárti szemszögből még riasztóbb alternatívaként) csak a Jobbikkal tárgyalva készít új, végtelenített szavatosságú alaptörvényt, és ez esetben sosem moshatja le róla a társadalmi támogatottság nélküli jobboldali pártalkotmány jelzőt, vagy másokat is bevon a folyamatba, megteremtve a konszenzusra hivatkozás alapját. Így vagy úgy, felhatalmazást keres a kormány (bocsánat, a nemzeti konzultációs testület), e célt szolgálják a kérdőívek is. Az új alkotmány részleteit ugyan még nem ismerjük (kiterjeszti-e a szavazati jogot, kétkamarássá alakítja-e a törvényhozást, limitálja-e a költségvetési hiányt és az államadósságot), de nem vennék rá mérget, hogy az utólagos legitimáción kívül sok szerepet szánnak a válaszainknak.
A kérdések
