Lakáshitel alulnézetből: csak papíron könnyebb az élet (jegyzet)

Tudják: a deviza középárfolyamán köteles számolni a bank a törlesztőrészletet, ami zsugorodik ezáltal. Éljen! Az én optimizmusom akkor múlt ki, mikor megláttam a rekord nagyságú terhelést a januári számlakivonaton.

Aztán rádöbbentem, mennyire követhetetlen a számítási módszer, ami alapján a bankok beszedik a svájci frank alapú lakáshitel törlesztőrészletét. Naponta citálja ugyebár viszonyítási alapként a sajtó a CHF középárfolyamát, ami a nemzeti bank adatai szerint 2010 januárjában (átlagban) 182,38 forinton állt, májusban 194,7-re szökött, szeptemberre elérte a 215,65-öt, idén januárban pedig 215,6-ot produkált. Tőlem tavaly januárban 50 682, májusban 51 023, szeptemberben 51 078, míg a múlt hónapban 55 889 forintot vont le a bank (plusz havi 10 ezret a lakáskasszába, de annak az összege legalább fix). Közben ugyan csökkent és nőtt is a részlet, de sosem állt arányban az árfolyam-alakulással.

A titok nyitja az úgynevezett számlakonverziós deviza árfolyam: a bank ez alapján számol. Az én esetemben ez tavaly májusban 7,58 forinttal haladta meg az MNB középárfolyamát, s máskor is magasabb értéket mutatott, mivel az eladási árhoz igazodott. Ez kérem, a bank tiszta haszna, aminek meglódulását elvileg szabályozta a 2010. november 27-én hatályba lépett törvény. Elvileg... Ugyanis idén január 17- én (a levonás napján) az én bankom számlakonverziós CHF-középárfolyama 0,74 forinttal alacsonyabb volt a nemzeti bank havi átlagánál.

Ennek ellenére 5000 forinttal többet fizettem, mint egy, illetve két hónappal korábban. Ez a jelenség az MNB alapkamat-döntésével sem magyarázható, hiszen a szint idén januárban csupán visszatért a tavaly januári 6 százalékra, ráadásul „szimmetrikusan”, és nem esetlegesen változtak a kamatok. Logikus magyarázat biztos van, de őszintén szólva nem érdekel.

Csupán a tanulság: megint csak „papíron” lett könnyebb az élet...