Olvasó

2010.11.01. 08:19

Gyertyás varázslat (jegyzet)

Keresztelő, esküvő, temetés. Karácsony, húsvét, búcsú, mindenszentek. Egymástól messzire vetődött családtagokat, rokonokat hoznak össze a fenti szavak, s a velük leírható események.

Arany Horváth Zsuzsa


Ha a felnőtt gyerekek, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, sógorok, komák egész évben nem is találkoznak, ha haragot is tartanak, ezek az alkalmak jó esetben mindig vonatra, buszra szállítják, kocsiba ültetik őket.

Az eltávozottakra emlékezés parancsa így tesz szívességet az élőknek. Békít, gyógyít.

Sajnos keresztelőből, esküvőből mintha egyre kevesebb lenne, de a temetés és a halottak napja fix pont, és  többen is halunk, mint születünk.

A temetőkben ezekben a napokban  kegyes hozzánk a naptár, idén több napot adott , szóval ilyenkor   nemcsak a gyertyalángok, de baráti ábrázatok is felfénylenek. Ha már a koszorú helyet talált magának, s minden mécses meggyulladt, kicsit  tekintgetünk körbe-körbe, eljött-e, akit rég nem láttunk. „Itt vagytok ti is?", suttogunk a sírok között illedelmesen, „hogy vagytok, gyerekek, nahát hogy megnőttek, édesanyátok meggyógyult?”, „csókolom, jól tetszik kinézni!"

Én például ilyenkor raktározom el egy évre a szememben azokat a falumbelieket, akikkel máskor nem találkozhatok. Van, akit Kínába vetett a sors, vagy Amerikába, s onnan talál haza halottjához. A temető így válik erre a napra véletlen találkahellyé, csendes agorává.
Ezért aztán számomra nemcsak szomorúság lengi be ezt a napot. Sőt, adomákat is tudunk mesélni: "emlékszel, amikor a kis kétéves hátán csak úgy hopp, összezsugorodott a műanyag dzseki?" Hiába fogtuk a kezét, addig-addig forgolódott a pisla lángok közelében, amíg tüzet fogott az a  semmi kis kabát.
S arra, hogy mekkorát csodálkozott a másik, amikor már ki tudta olvasni a sírkőn, az ő felmenői nyugszanak alatta: „Nem is mondtátok, hogy voltak dédszüleim?!"

Innen már aztán csak úgy gurulnak elő azok a kedves sztorik, amik a meghaltakhoz kötnek bennünket. Megemlékezünk a papa sportok iránti rajongásáról, s rámutatunk a nyurga lányra, „bizony tőle örökölhetted!" „Hogy eljárnék vele meccsre", mondja a másik focival fertőzött gyerek.  „Tudjátok, milyen jó magnót épített a mama muskátlis ládájából!? " - szól a nagybátyról is egy fejezet.

Észre se vesszük, s magunk köré varázsoltuk őket.  Remélem, sok családi történet elevenedik újra holnap is.
És akkor talán nem is fáj annyira.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!