Digitális forradalom (jegyzet)

Érti a kedves olvasó a fenti mondatot? Én is csak hellyel-közzel, pontosabban most kezdtem el tanulni ezt a viszonylag új, szlengszerű, nyakatekert mobilinformatikai "nyelvet". Na nem hobbiból, inkább kényszerből, hiszen az efféle ismeret híján legfeljebb az okostelefonok világának előszobájába nyerhet bebocsátást az egyszerű felhasználó. Márpedig abban az országban, ahol alig 10 millió lakosra 12 millió mobilelőfizetés jut, nem csak egy szűk réteg életét könnyítheti meg a kis kütyükben rejtező technika; nem árt tehát tisztában lennünk azzal, milyen lehetőség lapul a zsebünkben.

Engem általában hidegen hagynak az elektronikai ipar rajongott vívmányai, csak legyintettem, mikor megjelent az első színes kijelzős telefon, a többszólamú csengőhang és a gagyi beépített fényképező, akkor sem dobtam hátast, mikor a gyártók laposra kalapálták addig öblös monitorjaikat és tévéiket, vagy mikor elárasztották a piacot a taperálós érintőkijelzők. De most úgy érzem, érdemes megmerítkezni a digitális óceán új hullámaiban, hiszen tényleg eljutottunk odáig, hogy egyetlen, esetenként nem is drága eszközt milliónyi feladatra használhatunk. Internet, mobiltévé, navigáció, bankolás, hírolvasás, nagyfelbontású videofelvevő és -lejátszó, meg persze az a több százezer szoftveres alkalmazás, amit az egymással versengő operációs rendszerek kínálnak. Sokat beszéltek az elmúlt években a médiavilág és a kommunikációs csatornák átalakulásáról, de én most, az okostelefonok térnyerésekor érzem csak igazán, hogy zakatol a digitális forradalom.
Végül vissza a nyitómondatra: azt hiszem, nem teljesen legális, amit ott leírtak a júzerek, úgyhogy inkább ne ezzel kezdjük a tanulást...