Kommunista diktatúrák, módszerek és áldozatok

A XX. század a vér és vas korszakaként vonult be az emberiség újkori történelmébe. Ebben döntő szerepet játszott, világégést okozott két, közös tőről metszett eszme: a faji alapon kirekesztő nácizmus-fasizmus és az osztály alapú kommunizmus, amelyek terrorizálták, alapjaiban forgatták ki a világot. Egy marxista soha nem vallhatta be, hogy a létező szovjet rendszer maga a csőd, ehelyett „a haladás oltárán tett áldozatként" mentegette, mentegeti. De micsoda „áldozat" is ez? A kommunizmus fekete könyve szerzői 855 oldalon sorolják az időközben nyilvánosságra került kordokumentumokat, de ez a vaskos kötet is csak szemezget a hatalmas bűnlajstromból. A címoldal találóan a bűntény, terror, megtorlás fogalmakkal minősíti a kommunizmus lényegét. A kezdet, a „szülőatya" a párizsi kommün. A folytatás az 1917-es „októberi forradalom", a könyörtelen osztályharc, a bolsevik hatalomátvétel, majd a proletárdiktatúra: a kormányzati szintre emelt önkény, totalitarizmus.

A Szovjetunióban 20 millióra, a világon 100 millióra becsülik a kommunista diktatúrák áldozatainak számát.

A világmegváltó eszme prominensei: Lenin, Sztálin, Dzerzsinszkij, Jagoda, Jezsov, Mao Ce-tung, vörös khmerek, számtalan utódjuk, magyar tanítványaik: Rákosi, Gerő, Münnich, Szamuely, Kádár, stb. Évtizedekig teljes nemzeti és nemzetközi jogosultságot élveztek, fel sem merült bűntetteikhez méltó felelősségre vonásuk. Mi lehet az oka e bénult némaságnak, amikor a világ lakosságának harmadát érintette közel 80 éven át a megpróbáltatás? A diktátorok aljas praktikákkal, megfélemlítéssel járatták le, hallgattatták el a kritizálókat; az áldozatok félelme a mindenkire kiterjesztett ügynöki hálózattól; a meglepően sikeres propaganda és szómágia, amivel a hazugságokat felmagasztalva, tetteiket dicsőítve a naiv környezetet megtévesztették; a forradalmi eszmékhez görcsösen ragaszkodó, kollaboráns, haszonélvező értelmiség árulása; az a történelmi szituáció, hogy a Szovjetunió, mint szövetséges győztes hatalom, Sztálinnal az élén a nürnbergi perekben vádlott helyett ítélő bíróként tetszeleghetett.

Ideje áttérnünk a hazánkban történtekre. Az 1919-es tanácsköztársaság, proletárdiktatúra 133 napja alatt Lenin 218 szikratáviratos utasítással instruálta Kun Bélát. 133 nap alatt 70 ezer ember ellen indítottak eljárást, 15 ezer embert elítéltek, 590 főt legyilkoltak. A terror zalai áldozatai: Horváth József csapi, Horváth János, Lukácsy János és Kollarits József nagybakónaki, Kulich József magyarszentmiklósi, Neumayer György kiskanizsai lakosok. 1944. végétől: magyarok, németek málenkij robotra hurcolása. Sajnos pontos létszámuk a mai napig ismeretlen. 1945-1946: a Szovjetunióba hurcolt, illetve katonai rögtönítélő bíróságok által elítéltek, Gulag-ra hurcoltak létszáma meghaladta a 700 ezer főt. A szörnyű körülmények és bánásmód miatt mintegy 250 ezer áldozat soha nem térhetett haza.

Sorsuk nemzetközileg ismert krónikása, Rózsás János nagykanizsai író a Gulag lexikonban állított emléket nekik.

1945-től 1956-ig, a kommunista hatalomátvétel után koncepciós perek, kitelepítések, internálások, munkatáborok, kuláklista, padlássöprés, ÁVH, rögtönítélő bíróságok... 1953-ig két és fél év alatt 2166 főt ítéltek halálra mondvacsinált ürügyekkel. Tobzódott a terror. A magyar társadalom, megelégelve a megaláztatást, 1956-ban felkelt elnyomói ellen, kitört a forradalom és szabadságharc. 1956. október 23-tól november 4-ig: a magyar történelem dicsőséges napjai. Majd a vérbefojtás és kegyetlen megtorlás. Sortüzek 52 helyen, kivégzések, tömeges letartóztatások. Majd hazugságokra alapozott kádári konszolidáció, a nemzet gerincének megroppantása. Az osztályharc nem szűnt meg, csak rafináltabb, lélekölő formában folytatódott. Megágyazott napjaink kibékíthetetlennek tűnő ellenségeskedéseinek.

Napjainkban egyértelmű, hogy a nemzet jövőjét veszélyeztető súlyos társadalmi traumák feldolgozása tovább nem halogatható. A korrekt szembenézést célozza az a kormányhatározat, amely 2015-öt a málenkij robotra, Gulag-ra hurcoltak emlékévének minősítette. Felkérem a megye polgárait, csatlakozzanak az emlékév kezdeményezéseihez; a Pofosz Zala megyei szervezete ebben koordináló szerepet vállal.