2012.03.18. 10:32
Mi a baj az egykulcsossal? (jegyzet)
Kevés közgazdasági kifejezést emlegetünk mostanában annyiszor, mint az egykulcsos adót. A kormány közel két éves tevékenységének legfontosabb eredményeként tartja számon a bevezetését - legalább is nyilvánosan -, míg a szakemberek jó része a legnagyobb ballépésként tekint rá.
Az Európai Unióval a költségvetési hiány kapcsán támadt nézeteltérésben is az az egyik legfontosabb tényező, hogy befoltozhatatlan lyukat ütött a büdzsén. Mindeközben az egykulcsos adót kevesen tartják ördögtől valónak, szép számú híve van, mégpedig azért mert igazságosnak gondolják. A képlet roppan egyszerű: bár a kulcs nem változik, minél magasabb valakinek az adóköteles jövedelme, annál nagyobb összeggel gyarapítja a közpénzt. A progresszív adózásnak is vannak persze támogatói, főleg az alacsony kulccsal adózók vagy éppen a mentességet élvezők körében, s az is igaz, hogy elterjedtebb mint az egykulcsos.
De ha jó rendszer az egykulcsos, miért nem jó Magyarországon? A legtöbben a hogyant és mikort tartják a kritikus pontnak. Egy olyan intézkedést, amely jelentős bevételkieséssel jár - mivel nem pótolja gazdasági növekedésből származó többletbevétel -, nem célszerű bevezetni válság idején, amikor ráadásul a költségvetési deficit az első számú közellenség. A bevétel pótlása ugyanis vagy egyszeri tételekkel történik - magán-nyugdíjpénztárak államosítása, különadók, stb. -, ennek a hatása azonban a következő évben már nem érvényesül, ezért is nem elfogadható az Unió számára, vagy más rétegek terheinek a növelésével jár. Utóbbi körbe tartozik például az adójóváírás csökkentése, megszüntetése. Ennek lesz aztán az eredménye, hogy a progresszív kulcsok kiiktatása miatt a jól keresőknél maradó többletjövedelmet részben az alacsony jövedelműektől vonják el, ráadásul egy az előzőnél is bonyolultabb rendszer keretében - gondoljunk csak a bérkompenzáció körüli herce-hurcára. És így eredményez az igazságosnak hitt rendszer bevezetése igazságtalanságot.