2011.09.17. 05:45
Mire hajlandó egy bank? (kommentár)
A mindenkori jegybanki alapkamathoz igazítaná és maximálná a hitelek esetében a kamatplafon mértékét az LMP. A párt többször követelte már, hogy a bankok vállaljanak nagyobb részt az adósságválság megoldásában. Egy hónappal ezelőtt azt akarták elérni, hogy a bankok csökkentsék a kamatokat.
A tegnapi bejelentésen az derült ki, hogy a kamatplafont azért javasolják, mert meg lehetne akadályozni, hogy a bankok „kizsákmányolják a hiteleseiket és azokra extra költségeket hárítsanak át”. Az LMP képviselői azt is kérik a kormánytól, hogy törvényben tiltsák meg az egyoldalú banki szerződésmódosításokat. Nem volna mindez ördögtől való, attól tartok azonban, hogy lassan maguk a bankok ördögtől valók már: egyszerűen nem lehet velük szót érteni. Amióta a devizahitelesek képtelenek leugrani a száguldó svájci vonatról, ez a sokadik próbálkozás arra, hogy a politikusok jobb belátásra bírják a bankokat. Mindeddig sikertelenül. Persze a svájci frank okozta zűr nem speciálisan magyar probléma, csak éppen a tartalék, háttér nélküli magyar háztartások kiszolgáltatottabbak ebben a helyzetben. Muszáj tehát ezekben az időkben határozottan fellépni, ahogyan a kormány, most talán az LMP is teszi, s vállalni akár azt is, hogy a bankok felhúzzák az orrukat. Hamarosan ugyanis késő lesz. Az LMP szerint meg kellene fontolni pártjuk ingatlanalapról szóló javaslatát, amiben részt vennének a bankok, a hitelesek és az állam is. Kérdés, erre hajlandóak- e a bankok?
