Csak az írásból soha nem lehetett megélni (kommentár)

Az idézett mondat a Magyar Írószövetség elnökének nyilatkozatából származik, amelyet a távirati irodának adott annak apropóján, hogy négy magyar írószervezet nyílt levélben fordult a miniszterelnökhöz, mert az idei évre szóló, a működésüket biztosító támogatásokat még nem kapták meg. Szóval, sok tehetséges író biztos megélhetés híján inkább otthagyja a pályát. Nos, ezzel nincsenek egyedül. Arcpirítóan keveset keresnek a pedagógusok vagy az egészségügyi dolgozók is. (Az orvosok némiképp kivételt képeznek: nekik elég „csak” a hazát otthagyni ahhoz, hogy tisztességesen megéljenek.) Az írókat egyébként mégsem említeném egy lapon a tanárokkal vagy a nővérekkel, azon egyszerű oknál fogva, hogy csupán írásból az írók talán sohasem éltek meg, leszámítva néhány szerencsést. Példaként Illyés Gyula jut először eszembe, aki bankhivatalnokként kereste a kenyeret a múlt század harmincas éveiben. A jellemző persze az volt, hogy az írók szerkesztőségi robottal teremtették elő a mindennapi betevőt. Pedig akkoriban sokkal nagyobb volt az irodalom ázsiója...