2011.09.22. 04:59
Az exdíszpolgár ügye (kommentár)
A magyar genetikusan alattvaló, se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, és a második világháború borzalmaiért most már egyedül kell, hogy viselje a felelősséget – írta Kertész Ákos augusztus végén az Amerikai Népszavában.
A hatás kiszámítható volt, mint ahogyan szerzőjének célja is. A közvélemény gondolt, amit gondolt, a nyilvános véleményformálók politikai szimpátiájuknak vagy pártállásuknak megfelelően keményen bírálták, és szintúgy keményen védték a (ma még) Kossuth-díjas írót, a két véglet között pedig mindenféle szín volt a palettán. Miért gondolom, hogy kiszámíthatóak voltak a következmények? Mint az ilyen és hasonló vitákban mindig, azonnal és általánosítva előkerült egyik oldalon az antiszemitizmus, a másikon az idegenszívűség és a hazaárulás vádja, lehetetlenné téve a kölcsönös sértegetések nélküli párbeszédet. Miután a kormány nevében Halász János államtitkár az Országgyűlésben felszólalásra válaszolva elfogadhatatlannak, védhetetlennek ítélte Kertész szavait, előre borítékolni lehetett, hogy amikor a fővárosi közgyűlésben előkerül a díszpolgárság visszavonásának ügye, az „igen” szavazatok lesznek többségben. Ezzel újabb vödör olaj került a tűzre, és biztos: a magyarságnak és a honi zsidóságnak is csak ártanak az ilyen provokációk. Az előre tervezett botrányok, amelyek mérgezik amúgy is gondterhes hétköznapjainkat
