Nem bocsánatos bűn (kommentár)

Mivel az ilyen elképzelések ellen több ellenzéki politikus is fölemelte szavát, a hír átitatódott aktuálpolitikával, pedig az állam és az egyház „szétválasztása” mellett már a katolikus egyház is letette a voksát. A II. vatikáni zsinat – amelyen a maga területén mindkettőt autonómnak és a másiktól függetlennek nyilvánították (Gaudium et spes 76) –, igazán nem mondható istentelen gyülekezetnek. A tervek mögött több van, mint a világnézetileg semleges oktatás felszámolása. Fogy a gyerek és az önkormányzati, állami – ami lehet, hogy hamarosan ugyanaz lesz – intézmények is azon a „piacon” versengenek a diákokért, közvetve a fejkvótáért, ahol az alapítványi és egyéb magánintézmények. Úgy hírlik, fölöttük is kong a harang. Nagyobb településeken nem lesz gond abból, ha bezárnak vagy átadnak iskolákat, a kistelepüléseken azonban igen: nem az lesz a baj, hogy egyházi vagy világi, hanem az, hogy ott gyakorlatilag lehetetlen piacképest tudást szerezni. Ez pedig több mint bűn, ez hiba!