Olvasó

2010.07.28. 11:30

A mosoly? Egy görbe vonal az arcunkon

Mindig itt van köztünk. Meg kell fogni és szavakba kell önteni. Mikor ez sikerül, az egyenes vonal, ott az arcunkon, elgörbül, majd nevetésben tör ki. Ez a humor. Egy olyan játékszer, ami képes a szomorúságot végtelen boldogságba terelni, problémáinkat elhalványítani, és képes az embereket összehozni.

Az Olvasó


Egy színházteremben vagyok, ahol érezni lehet a humor illatát, pezsgését, ami csillog mind az előadó, mind a közönség szemében. A hangos nevetés kiszűrődik az utcára fel a fellegekbe, ahol még az angyalokat is megmosolyogtatja. Az iskolai évek, a családi történetek és a saját élmények, mind rejtenek magukban egy könnycseppet, ami az elbeszélés után megjelenik a szemünkben, és az a csepp örömmé változik.

Kőhalmi Zoltán humorista igazán szimpatikus ember, számára a humor teljesen természetes kommunikációs forma.  Legutóbbi fellépése után lehetőségem adódott beszélgetni vele.

Az ember azt gondolná, hogy a humoristák mindig vidám emberek, holott - ő ahogy fogalmazott - szomorú bohócnak vallja magát. Nem neki, hanem a közönségnek kell nevetni. 

- Az emberek azt hiszik, hogy nagyon könnyű műfaj a miénk, mint egy borítékot bedobni a postaládába - magyarázza. - Nem hittek benne, hogy valaha is kimer majd állni színpadra. Igazán szokatlan lépés volt -  mondja, - pont ezért nem is volt vicces az egész. Annyira meghökkentő volt, ez az ember, ezzel a fejjel, ahogy kinéz, és ahogy beszél.
Csak a színpadon lehet megtanulni minden fortélyát a műfajnak - szögezi le. Amitől a humor izgalmas és megfoghatatlan, azt egy egész életen át kell tanulni. A külső nem számít, ez saját magán tapasztalta. A szimpátiát csak dumával lehet elveszíteni.

A humor nem csak szavakkal, hanem képekkel is kifejezhető. Régóta erősíti a HVG magazin alkotótáborát, ötleteivel segíti még humorosabbá tenni az újság címlapját.

Amikor kérdeztem, hogyan került az újsághoz, mosolygott:
- Nagy büszkeségem volt, hogy sosem jelentkeztem munkára, mindig az egyikből adódott a másik - felelte.

Egyik fellépése után kereste meg az újság szerkesztője és ajánlotta fel számára a munkát. Mint mondja, van, amit sokkal jobb egy képpel körülírni, de volt olyan is, amit komplikált lett volna megrajzolni, így azt elmondta a színpadon.

- Én igazából mindig is karikatúrista szerettem volna lenni, vagy még remélem, hogy leszek. E két dolog, amit szeretek, a humor és a rajz, itt válik művészibbé.
Karinthy-díjas, számára ez az egyetlen kitüntetés, amire egy humorista vágyhat. Ennél nagyobb biztos, hogy nincsen - mondja.

Hogy milyen érzés? Nem tudja szavakba önteni. Két lábbal áll a földön, hisz, mint említi: nem tudja és nem is szabad a díjtól elbíznia magát, attól még nem nevetnek jobban az emberek, ha valakit kitüntetnek. Nem tartja magát számon a nagy humoristák között.

- Amikor megnyertem húsz évesen több társammal együtt a humorfesztivált, azt mondták húsz év múlva leszünk negyven éves kezdők. Ez sok mindenre igaz, ezért nem lehet tudni, milyen lesz majd akkor színpadra állni – mondja, majd hozzá teszi: - Remélem, hogy nem ugyanezekkel a poénokkal jövök, hanem majd a következő alkalomra megújulnak.

Mindenkiben van egy leheletnyi humor, amely képes repülni, messze repülni, majd rátalálni valakire, akit nevetésre sarkall. Ez a nevetés lesz az, ami a szívekig hatol, majd továbbszáll, hogy még több örömöt okozzon. Ez a humor az, ami képes egy egész színházat megnevettetni, és ez az, ami segít a keserűséget feldolgozni.

 

Bekülde: Németh Klaudia

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!