Gyűjtsön ismereteket a tüdőrák okairól! Tegyen többet egészségéért!

Nem véletlen, hogy a négy leggyakrabban előforduló rák   - tüdő, vastagbél, mell, prosztata - olyan szervekben jelenik meg, melyek alapvetően testnedvek és gázok tárolóedényeiként szolgálnak. A kevésbé gyakori rákok, köztük az epe, hólyag, petefészek és hererák szintén ezt a jelenséget illusztrálják.

 Miben áll az összefüggés? A sejtfal sérülése, mely belső vérzéssel jár, a vér-tápanyagok megrekedéséhez vezet, melyek megerjednek és támogatják a gombák növekedését. A vérrögben lévő tápanyagokkal táplált gombás micélium elözönli a környező sejteket, sejtfal-membránjaikon repedést hoz létre. Az erjedés másodlagos termékei módosítják a szomszédos sejtek sejtkörnyezetét, megzavarják az ATP-termelést, táptalajt teremtve az újabb mikrobás fertőzés számára. A mikrobás fertőzés a sejtek szennyeződését és energiavesztését követően lép fel.

 A tüdőrák érdekes problémát vet fel a rák mikrobás okát illetően, hiszen jogosan gondolhatnánk, hogy a tüdőben túl sok az elérhető oxigén ahhoz, hogy az anaerob mikrobák rákot fejlesszenek ki a tüdőszövetben. A tüdő azonban tele van légvezetékekkel és szabad területekkel, ahol a sérülésből vagy belső vérzésből származó vér felgyűlhet. Ezen felül számos nyirokcsomó is található a tüdőüregben, ahol megrekedhet a szmog, a gázok, a cigarettából származó toxinok és az ammónia.

 Kétféle tüdőrák létezik: kissejtes, és nem kissejtes. A kissejtes rák nem mindig a tüdőszövetben fejlődik ki, kiindulópontja nem mindig a tüdő. Esetenként olyan szervekben is felbukkanhat, mint a nyelőcső vagy a méhnyak, máskor pedig anélkül jelenik meg, hogy elsődleges eredete azonosítható volna. A tüdőrák a nyirokrendszer edényein átterjedhet a tüdő középpontjába, a mellkas középpontjába, a nyakba és a kulcscsont fölé, valamint a hasüregben lévő nyirokcsomókba. Valószínűleg a vérárammal terjed át a májra, a tüdő másik felére, az agyra és a csontokra.

 A nem-kissejtes ráknak három fajtája van: pikkelyes sejtes, nagy sejtes, és adenokarcinóma. A pikkelyes sejtek lapos sejtek, melyek a bőrszövet rétegeit alkotják. Az adenoma egy kinövés vagy ciszta, az adenokarcinoma pedig a kinövésből vagy cisztából a felgyorsult gyógyulási folyamat által kialakuló rák. A pikkelyes sejt-karcinóma gyakori, másik neve epidermoidális típusú rák, mely a nyirokrendszerrel és a nyirokcsomókkal van összefüggésben. Az adenokarcinóma a tüdő perifériás részén (a széléhez közel) jelenik meg, ezért megtámadhatja a mellkas ”bélését” a mellhártyát és gyakrabban termelhet nedveket a mellkasi üregben, mint egyéb rákos betegségeknél.

 A folyadék-termelés a mellkasi üregben a tüdőfunkció elvesztéséhez vezet éppúgy, mint a fulladásnál. Mi termeli a folyadékot? Ez ugyanaz a folyadék, mint ami a hólyagokban van? A sejtek az anaerob (oxigén nélküli) létformák elpusztítására és a fertőzések leküzdésére hidrogén-peroxidot termelnek. A hidrogén-peroxid egy vízmolekula, egy többlet oxigénatommal. Amikor egy oxigénatom kikerül belőle, hogy az is elősegítse az anaerob létformák elpusztítását, a peroxid molekula vízmolekulává válik. A szervezet normál, fertőzésellenes folyamata különböző nedvek, köznyelven genny termelődésével jár. A genny több millió halott fehér vérsejtet, halott és élő baktériumokat, és más anyagokat tartalmaz. Ha szilárd szöveten belül genny gyülemlik fel, tályog keletkezik. Amikor a tályog kifakad, a hámszövetben sérülés keletkezik, amit szervezetünk igyekszik helyrehozni. A rák a mikrobás fertőzés, tályogok és hólyagok által gyorsan terjed a tüdőszövetben.

 Láthatjuk tehát, a tüdőrák a tüdő területén jelentkezik, de a nyirokrendszer hámsejtjeiben, vagy a tüdő-üreg perifériás részén található rendellenes kinövésekben alakul ki. A tüdőrák gyakran a tüdőszövetet érő külső támadás következtében jön létre.


Lapozzon! 

OLDALTÖRÉS: lap

A tüdőrák több helyről is kiindulhat, ám ez nem érvényteleníti a teóriát, mely szerint az oxigénszegény környezetben megrekedt vér erjedése rákhoz vezet.

A tüdőrák több helyről is kiindulhat, ám ez nem érvényteleníti a teóriát, mely szerint az oxigénszegény környezetben megrekedt vér erjedése rákhoz vezet.

A tüdőrák több helyről is kiindulhat, ám ez nem érvényteleníti a teóriát, mely szerint az oxigénszegény környezetben megrekedt vér erjedése rákhoz vezet.

A tüdőhólyagokban lévő oxigén nem egyenértékű a sejtekben jelenlévő oxigénnel. A tüdő széndioxidtól, ammóniától és az ipari gázoktól való megtisztításához enzimekre van szükség, hogy az oxigén felszívódhasson. A dohányzás kátránybevonatot képez a tüdőszöveten, és olyan gázokkal tölti meg sejtjeit, melyek kezelésére szervezetünk nincs berendezkedve. Ám leginkább a dohányzásból származó ammónia, a parazitikus salakanyagok, a kozmetikai és a háztartási tisztítószerek károsítják az érzékeny szövet enzimjeit, sejtkárosodást okozva.

 A dohányzást szoros összefüggésbe hozzák a rákkal, ám a dohányzás nem okoz fékezhetetlen DNS-replikációt. A dohányzás úgy okoz rákot, hogy a nyirokrendszert és a tüdőszövetet ammóniával és más toxinokkal szennyezi be. A dohányzás sejtfal-károsodást idéz elő a tüdőszövetben. A sejtfal-károsodás rákot okoz, amennyiben a sejtek fertőzöttek is.

Dr. A. V. Costantini felfedezte, hogy a sodort szivarok nem okoznak rákot. A rák kialakulásához szükséges elemeket az ammónia és a gomba-mycotoxin tartalmú, cukorral kezelt dohány szolgálja. A tüdőrák elsősorban a vezetékekben, üregekben, és a környező szövetekben jelentkezik. A füst beszennyezi a sejtfalakat, ami csökkenti a torok, a légutak és a tüdő szöveteinek légzését.  Csökkent légzés éppen elég a citromsavciklus leállításához. Az ammónia-toxicitás valószínűleg első helyen szerepel a tüdőrák okai között.

Dr. Costantini azt is kifeji, miért okoz rákot a cigarettázás. Mindez az erjesztési folyamattal magyarázható, amely a cigarettába szánt dohány keresztülmegy.  Egy másik kutató, amelyről Dr. Costantini így ír: Bock azt is megfigyelte, hogy a kezelt dohánylevél számtalan esetben rákot okozott az állatokban. Sem a hőfaktor, sem a cigarettapapír nem okozhatta, mivel a meggyújtatlan dohány ugyanannyi esetben okozott rákot, mint a meggyújtott.

 1968-ban Van Duran hat cigarettamárkában talált gombákat termelő Alternaria és Aspergillus Niger mycotoxinokat, a szivardohányban azonban egyet sem. Köztudomású, hogy a cigaretta (vágott dohány, melyhez élesztőt és cukrot adnak ízfokozóként) rákot okoz. A sodort dohánylevélből készült szivarok nem okoznak rákot.

 A dohányzás közvetve okoz rákot a dohány cukorral való kezeléséből (gombás folyamat) kifolyólag, melyet ízfokozás céljából végeznek. A cukor gombákkal és gombák termelte mycotoxinokkal szennyezi be a dohányt. A dohányzás csökkenti a tüdő kapacitását a széndioxid eltávolítására és a sejtek oxigénnel való ellátására. Az ammóniával kezelt dohányból és más toxinokból származó ammónia fokozza a szennyeződést, leállítja a citromsavciklust, és replikációt kezdeményez a tüdőszövetben a bioáram által. A dohányban vagy a füstben található karcinogének közül egy sem képes DNS replikáció előidézésére, tehát a dohányzás indirekt módon okoz rákot.

 A rákbetegek bölcsen tennék, ha kerülnék az ammóniával való mindenfajta érintkezést, és a passzív dohányzást. Azokat a rákbetegeket, akik továbbra is dohányoznak, valószínűleg tudattalan halálvágy motiválja.

Lássuk, az ammónia miként segíti elő a rák terjedését.

Az agyban lévő rákos daganatok ammóniát választanak ki, idegrendszeri zavarokat idézve elő, írja le William T. Chance, Ph. D. ebben a beszámolóban. Egy növekvő tumor jelenléte mély viselkedésbeli és metabolikus változásokat idéz elő a gazdában, beleértve az étvágycsökkenést is. Az orvostudomány vezető irányzatában jól tudják, hogy a rákos daganatok ammóniát és növekedési hormonokat választanak ki. Ez minden, amire szükség van ahhoz, hogy a rák átterjedjen a daganatról a szomszédos sejtekre.

 A vérben lévő ammónium a tüdőben ammóniaként szabadul fel, lehetővé téve a rák tüdőre és más szervekre való átterjedését. A rák a véráramban lévő rákos sejtekből is átterjedhet a májra, de ehhez olyan alacsony oxigénszint szükséges, melyben az anaerob rákos sejtek még képesek a túlélésre. A tumorokban replikálódó mikrobák olyan feltételeket teremtenek, melyek által a szomszédos sejtek beszennyeződnek, a rák pedig tovább terjed. A többlet mikrobás növekedési hormonok és az ammónia nem véletlenül keletkeznek. A mikrobák termelik őket a humán sejtek replikációjának elindításához.

 A rák terjedését megállíthatjuk a toxikus ammónia kiiktatásával, hogy a citromsavciklus ne álljon le a szomszédos sejtekben. Ha a sejtek továbbra is képesek a tápanyagok oxidálására, az erjedés nem indulhat el, és az immunrendszer védekezése erős marad. A többlet ammónia kiiktatása az arginin és az aszpartát aminosavak funkciója, melyekre az ammónia karbamiddá változtatásához van szükség és a sejtszinten történő táplálkozás, amely az anyagcsere folyamatosságát biztosítja.

Beküldte: 
Tabi Sándor