Olvasó

2009.04.03. 02:29

A községből elszármazottak

Több évtized múlt el azóta, hogy elhagytam szülőfalumat, Gétyét. Szívesen emlékszem vissza gyermekkoromra, az akkori Gétyére, az akkor még nagy részben zsúppal fedett épületekre, a vidám gyermekkorra,a szorgalmasan dolgozó paraszt családokra.

Az Olvasó

Már 12 évesen a mezőn kellett dolgozni szüleink védelme alatt, akik megtanítottak bennünket mindenféle mezei munkavégzésre. Reggel korán indultunk a távolabbi mezőre és este volt, amikor hazaérkeztünk. Anyám vacsorát készített, majd a vacsora után a lefekvésig játékkal, olvasással töltöttem el az időt. Szüleim mindig találtak valami munkát, amivel az estidőt eltöltötték, közben régi történeteket meséltek. Nem volt még villanyvilágítás, helyette petróleumlámpa világított, de anyám annak lángját is kisebbre vette, hogy kevesebb petróleum fogyjon.

Jött a második világháború, amely megváltoztatta az emberek - családok - életét. A katonaviselt férfiakat bevonultatták és a csataterekre vitték, a még gyermekkorú fiatalokat pedig Németországba hurcolták. Voltak, akik soha nem térhettek vissza családjukhoz, akik pedig visszatérhettek, a háború okozta sebeket próbálták gyógyítani és a gazdaságukat újraéleszteni. A fiatalok egy része elhagyta a községet, munkát kerestek és részt vettek az ország újjáépítésében, a másik része a fiataloknak gimnáziumokban, katonai tiszti iskolában és más iskolákban próbálta jövőjét megalapozni.

Jól emlékszem gyermekkoromra, amikor az esős időkben a helyi gazdák zsúfolásig megtöltötték a kovácsműhelyt és ott érdekes, a községben történtekről beszéltek, amely történetek ma szükségesek volnának egy, a községről írandó monográfiához. Ezekről a történetekről nem található anyag a levéltárakban, az idősek magukkal vitték halálukkal az égiekhez.

Ma azonban mégis boldognak érzem magam, mert a körjegyzőség, a helyi önkormányzat a falu képviselő-testületével, valamint a Gétyei Baráti Kör Egyesülettel évente megrendezi a községből elszármazottak baráti találkozóját, amely találkozón 2008. augusztus 17-én másodszor is részt vehettem.

Mégis vannak, akik törődnek velünk, az idősekkel! Jóleső érzés volt találkozni ezen a baráti találkozón azokkal, akiket még felismertem, de sokan hiányoztak azok közül, akikkel együtt szedtük tavasszal a hóvirágot, az ibolyát és játszottunk a patakparton.

A kedves emlékezést nem lehet elfelejteni. Csak így tovább Gétye! Becsüljük meg múltunkat és a községből elszármazottakat.

Köszönet a körjegyzőségnek, a helyi önkormányzatnak és nektek, a gétyei időseknek és fiataloknak!

Wöller István

Veszprém

Ezek is érdekelhetik