Olvasó

2008.10.29. 03:29

Még mindig az áldozathozatal és helyben toporgás korát éljük

Nettó 375 milliárd forint megtakarítás - a pénzügyminisztérium államtitkára szerint ezt garantálja a néhány elemében újragondolt költségvetési tervezet a korábban benyújtott változathoz képest.

Horog László

A tegnapi ötpárti egyeztetésen felvezetett miniszterelnöki javaslatok legalábbis ennyivel javítanának a jövő évi büdzsé helyzetén - a közszféra dolgozói és az öregségi korhatárt el nem érő nyugdíjasok kárára, akik bizonyára nem lelkesednek majd a megoldásért (az SZDSZ-t leszámítva az ellenzék sem lelkesedik, így aztán lehet, hogy hamvába holt ötletelésnek vagyunk tanúi).

Az viszont kétségtelen, hogy megint (még mindig) az áldozathozatal korát éljük. Igaz, most külső kényszer hatására, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy pénzügyeinket tekintve évek óta egy helyben toporgunk, s miközben se szeri se száma a hangzatos programoknak és ígéretes jövőképeknek, állandóan támad valamiféle újabb veszély, aminek kivédésére megszorításokat eszközöl a kormányzat. A korábbi strukturális átalakítások, ellátórendszereket érintő modernizációk célja éppen az államháztartási hiány mérséklése és az egyensúlyteremtés volt. Bár e reformoknak a gazdasági növekedés áldozatul esett, azt mondták, halaszthatatlan a bevételnövelés és kiadáslefaragás, éppen a jövőbeli gyarapodás érdekében. Erre most itt a nyakunkon a világgazdasági recesszió réme, s lám, a Nemzetközi Valutaalap elvi segítségnyújtásának egyik feltétele megint csak a bevételnövelés, kiadáslefaragás és hiánycsökkentés. A teljesítőképességet jelző GDP visszaesése pedig szinte törvényszerű ilyen helyzetben.

Persze régi és jogos igény a központi költségek kordában tartása , és bizonyára kevesen vannak, akik ne üdvözölnék az állami vállalatok vezetőinek, igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak prémiummegvonását, vagy a kormányzati kommunikációs költségek visszafogását. De bizony joggal tarthatunk attól, hogy ez maga egy újabb kommunikációs fogás, akárcsak a munkabérre rakódó terhek csökkentésének meglebegtetése (néhány hónapja hallottunk ilyen javaslatot a miniszterelnöktől, majd rögtön kiderült, más adótípusok emelésével kompenzálná a kieső bevételt), s a valóságban kimutathatatlan lesz a tényleges megtakarítás.

Amúgy is lehetetlen laikusként megítélni, szükségünk van-e az IMF támogatására. Ezen majd elvitatkozgatnak egy darabig választott vezetőink. Azt viszont mindannyian látjuk, érezzük: évek óta rögös, és egyáltalán nem biztos, hogy jó irányba vezető úton haladunk - a keresetekhez képest elképesztően magas létfenntartási költségekkel és a tisztességes munkával szerzett jövedelmeket terhelő súlyos adókkal, járulékokkal a nyakunkon. A kilátásaink pedig csak romlanak, miközben szomszédainkra tekintve azt is látjuk, volna más út. Tessék mondani, ők mit csinálnak jobban?

Ezek is érdekelhetik