A szigorú szabályok csatája Paz emberiességi szempontokkal

Nemrég - első ránézésre szelíd hangú - törékeny alkatú, jobb lábára leheletnyit sántító vendég járt a szerkesztőségben. Balogh Imre nagykanizsai olvasónk azonmód jött át a szerkesztőséghez a közeli megyei kórházból, ahogy a méltánytalanság érte. Ami persze, mint a továbbiak olvasásakor láthatjuk, csak szerinte volt az emberiességet nélkülöző eljárás. A gyermekparalízis, láthatóan enyhe fokú hatását szenvedő, amúgy a nagykanizsai ülő röplabdások oszlopos tagjaként ismert férfi - e minőségében világbajnok és paralimpiai második helyezett -, arra gondolt, rokkantnyugdíjért folyamodik a magyar egészségügyhöz. Tette ezt úgy, hogy, noha minden lehetséges papírt beszerzett, az első orvosszakértői találkozón a legfontosabbat a legfontosabb napon otthon felejtette. Elutazott Kanizsáról Zalaegerszegre és nem volt nála a tb-kártyája. Enélkül azonban az orvosszakértői bizottság értelemszerűen nem állhatott szóba vele, hiába szerepelt az a fránya szám még másik három dokumentumon. Lapunk a panaszos segítségére sietett - volna, de mindjárt beleütközött a honi egészségügy szabályaiba. A szóban forgó beteggel egy szombathelyi helyettesítő orvos foglalkozott. Mint azt mindketten igazolták, kissé ingerült szóváltás zajlott köztük. A krónikás számára az emberiesség kategóriája csak ezután relativizálódott. Egerszegen ugyanis egy másik kedves doktornőtől megtudta, sajna, csak Győrben nyilatkozhatnak, hiszen az a regionális területi központ joga. Ott azonban, annak ellenére, hogy úgy tudták, a zalai beteg agresszív és értetlen volt, elmondták, csak Pesten érdeklődhetünk, ha tudni akarunk valamit. Nos, Budapesten az országos orvosszakértői intézet vezetője, aki ezek szerint mindenben illetékes, természetesen ilyen csip-csup ügyekkel személyesen nem foglalkozik. Munkatársa szerint, ha e-mailben érdeklődöm, kapok választ. Érdemes? Megjegyzem, telefonálgatásaim közben azt is hallottam, nem lehetnek tekintettel az emberiességi szempontokra, itt szigorú szabályok vannak. Pedig jó lenne, ha az ember is számítana. Főleg, ha nem egészen egészséges. Szerintem.