Mindegy ki a kocsitoló?

A másik kocsit, úgymond az ország szekerét megannyian toljuk annyi irányba, hogy szinte semmilyen irányba sem mozdul. Pedig nem volt ez mindig így. Annak idején gyerekkorunkban a szódás ember szekerét csak egy pár ló húzta, mégis tudták a megfelelő irányt, még úgy is, hogy a bakon ülő ember tök részeg volt. Most meg józan, sok iskolát végzett emberek próbálják a kocsit vonszolni, mégsem haladnak vele semerre sem. Persze ez nem teljesen igaz.

Haladunk, haladunk csak nem teljesen világos, hogy hova, merre. Jó lenne, hogyha ezt közösen eldöntenék azok, akiknek ezt el kell dönteni és ezt közölnék is velünk. Nagyon hálásak lennénk érte. Ugyanis nem biztos, hogy ha tudjuk az irányt, a pontos irányt, akkor továbbra is azon a bizonyos szekéren kívánunk maradni. Azt hiszem a demokráciának nevezett rémregény erről szól. Erről kell, hogy szóljon. A rómaiaknál működött, igaz nem sokáig.

Engem személyesen már nem nagyon zavarna az egész, de mivel magyarnak születtem és még emlékszem egy-két Petőfi-versre, így sikerült még a hazaszeretetemet megtartani. A magam módján próbálok úgy is élni. Igaz, gyermekeim már nem ezt teszik, egyik hivatalosan külföldön kénytelen dolgozni, a másik meg most készül hivatalosan elfele. De én maradok, hisz valakinek maradnia kell itt is.