Amitől a kert kert lenne

Kísért a múlt, melyet az 56-os emlékmű alkotója idézett elő az avatás előtt megjelent nyilatkozatában... A művész csak remélni tudja, hogy az általa látott elképzelés, mely alapján néhány tíz méterre a gyászt, emelkedett hangulatot sugárzó 56-os emlékműtől játszóteret létesítenek, nem gondolják komolyan... De igen, tessék komolyan gondolni a játszótér építését. Nincs a világon olyan, köztéren elhelyezett emlékmű, melynek közeléből kitiltják a gyerekeket és a fiatalságot. Ennek következő lépcsőfoka, hogy a kert melletti utcákban 30-al mehetnek az autók, a járókelők lábujjhegyen és a környező iskolák diákjai lakattal a szájukon közlekedhetnek... A mostani cikkben már ki is van iktatva a tervből a 3-6 évesek játszótere és helyette a 70-es évek RETRO korszaka köszönt ránk, mert akkor ott a kertben annyi hangulatos rendezvény zajlott és ezt kéne visszacsempészni - mondja a nyilatkozó. Megpróbálom felidézni azon évek hangulatos rendezvényeit, melyek mind a KISZ védnöksége alatt zajlottak. A Veled vagyunk, Vietnam! vagy Szabadságot, Angela Davisnek! nagygyűlések, vagy nyaranta a Sörkertben a Flamingó és a Musztáng zenekarok jóvoltából dübörgött a rock and roll, ment a tánc és fogyott a sör. Ezen hangulatok visszahozása nem csorbítja az emelkedettség és a gyász hangulatát? Nem kellene a régi kert hangulatát először megteremteni építészetileg, tájépítészetileg, mondjuk a korabeli kerítés helyett jelzésértékűen - bekeríteni - a régi kapukat imitálni, amiktől a kert kert volt és kert lenne... Itt az ideje, hogy nagykorúnak nézzenek bennünket és ne csak formálisan és a statisztika alapján kérjék a lakosság észrevételeit, javaslatait, ötleteit. A jó ötletekkel számoljanak és ha lehetséges valósítsák meg, mert mi szeretnénk jól érezni magunkat egy szebb, élhetőbb Nagykanizsán.