Az indián csoda (3. forduló)

Az 1912-es olimpia megrendezését a NOB Berlinnek ítélte, ám a német főváros illetékesei 1909-ben jelezték, hogy a szükséges forrásokat nem tudják előteremteni, ezért visszalépnek. Így került képbe Stockholm, amelynek három éve maradt, hogy magas színvonalú ötkarikás játékokat rendezzen. A svéd házigazdák kitettek magukért, ugyanis míg 1904-ben, St. Louis kapcsán elhangzott az a vád, hogy embertelen körülmények között versenyeztek a sportolók, 1908-ban, Londonban pedig a házigazda angolok és az amerikaiak vitatkoztak, az északi nagyvárosban minden klappolt.

A németek „kiugrása” után a svédek jelezték, hajlandóak otthont adni a küzdelmeknek, s modern olimpiával rukkoltak elő. A király, V. Gusztáv a sportok elkötelezett hívének vallotta magát, s ez meg is látszott az ötödik olimpián. A középkori lovagvárak stílusát idéző stockholmi olimpiai stadiont egymillió koronáért húzták fel, 28 ország 2547 versenyzője állt rajthoz. A játékokat a király nyitotta meg.

Az olimpia történetében először fordult elő, hogy minden földrész képviseltette magát: Japán először küldte el sportolóit. A megnyitóünnepségen az országok saját zászlajuk és táblájuk alatt vonultak be. Előzőleg akadtak konfliktusok, ugyanis az osztrákok és az oroszok tiltakoztak az ellen, hogy Magyarország, Csehország és Finnország önállóan lépjen a stadionba. Coubertin azonban jelezte az uralkodóknak, Ferenc Józsefnek és II. Miklósnak, hogy a felsorolt országok nem gyarmatok, pusztán az uralkodók közösek. A csehek nem jártak jól, osztrák-csehek néven érkeztek a létesítménybe. Itt használták először az elektromos időmérőt – tizedmásodperces pontosságot jelentett – és a célfotót. Ezúttal a női úszók is rajtkőre léphettek, valamint az első irodalmi és művészeti versengésben a legnagyobb elismerést Coubertin báró Óda a sporthoz című műve kapta. Az olimpia két sztárja a finn Hannes Kolehmainen és az amerikai indián Jim Thorpe volt. Előbbi három futószámban nyert aranyérmet, az utóbbi, Thorpe ötpróbában és két nappal később tízpróbában nyert, magasugrásban 4., távolugrásban pedig 7. lett. Indián törzse Wa-Tho-Hucknak, azaz „Fényes Ösvénynek” hívta. Aranyait az olimpiai bizottság elvette, mert kiderült, fiatal korában fizetést kapott baseballozásért, egy észak-karolinai csapatban heti 25 dollárt keresett, s ezzel megsértette az amatőrszabályt. Halála után 29 évvel a NOB felmentette a vádak elól, s a század első felének legjobb sportolójának választották.

A magyarok három aranyérmet szereztek, kard egyéniben Fuchs Jenő nyert, továbbá győzött a kardcsapat Berti László, Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Schenker Zoltán, Tóth Péter, Werkner Lajos összetételben, valamint lövészetben, a hadipuskások között Prokopp Sándor diadalmaskodott. Emellett két ezüst és három bronz is jutott Stockholmban a mieinknek.

Figyelem!
Szeptember 6-án megjelent számunkban az olimpiai nyereményjáték során a 2. pontban feltett kérdésnél található válaszok egyike sem tartalmazta a jó megoldást, ezért a 2. kérdést töröltük, a játékba nem számít bele. A helyes válasz így hangzik: újra dobtak, Sheridan 38,97 métert, Rose 36,74 métert ért el.

 

Nálunk már elkezdôdtek a küzdelmek - 3. FORDULÓ (A beküldendő szelvény a csütörtöki Zalai Hírlap Sport oldalán található!)

1. Ki nyitotta meg az olimpiai küzdelmeket?

2. Mely szövetségi államban született Jim Thorpe?

3. Magyarország hányadik helyen végzett az éremtáblázaton?

4. Fuchs Jenő hány aranyérmet nyert Stockholmban?

5. Mely városnak ítélték eredetileg az olimpia rendezését?