Nova

2016.07.06. 18:40

Egy évtized az egyházmegyében

Tíz évet töltött a Szombathelyi Egyházmegye élén dr. Veres András püspök, aki Ferenc pápa felkérésére a jövőben a Győri Püspökséget vezeti. Ünnepélyes beiktatásáig, július 16-áig, mint egyházmegyei kormányzó irányítja tovább az ügyeket a Szombathelyi Egyházmegyében. Interjúnkban arra kértük, hogy értékelje a tíz évet, illetve beszéljen arról is, hogy milyen feladatoknak néz elébe.

Gyuricza Ferenc

- Hogyan fogadta a felkérést, amely Szombathelyről a Győri Egyházmegye élére szólította?

- Meglepetéssel ért, de készséggel elfogadtam, hiszen ha a Szentatyától jön egy kérés, annak illik becsülettel eleget tenni. Én azt tanultam, és arra is köteleződtem el, hogy amit az egyház érdekében kérnek tőlem, azt szívesen és örömmel akarom tenni. Ehhez a felkéréshez is így álltam hozzá. Bizonyára a Szentatyának voltak arra nézve szempontjai, hogy miért én vegyem át a nyugdíjba vonuló püspöktől a Győri Egyházmegye vezetését, és én ezt örömmel, s készséggel vállalom. Ha emberileg vizsgálom a dolgot, még egyfajta atyai gondoskodást, szeretetet is látok benne a Szentatya részéről, hiszen mint ismeretes, tavaly ősz óta én látom el a Püspöki Konferencia elnöki feladatát is, emiatt pedig rendszeresen, hetente legalább egyszer, de inkább több alkalommal is el kell utaznom Budapestre, s nem mindegy, hogy Szombathelyről, vagy a jóval közelebbi Győrből kell ezt az utat megtennem.

Dr. Veres András tíz esztendeje, 2006-ban került a szombathelyi egyházmegye élére. A jövőben győri püspökként szolgál tovább
Fotó: Gyuricza Ferenc

- Tíz éven keresztül látta el a Szombathelyi Püspökség vezetését. Hogyan értékelné az itt töltött időszakot?

- Tudatosan nem akarom ezt a kérdést megválaszolni, mert azt gondolom, hogy nem az én feladatom megítélni, mi volt eredményes, vagy mi nem volt az. Inkább arról beszélnék, hogy mit szerettem volna tenni szombathelyi püspökként. Amikor szinte napra pontosan tíz évvel ezelőtt azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy jöjjek a Szombathelyi Egyházmegye élére, akkor a legfontosabb teendőmnek azt tartottam, hogy a II. János Pál pápa által meghirdetett új evangelizációt minél szélesebb körben igyekezzek megvalósítani. Nagyon tudatosan törekedtem tehát arra, hogy ebben a megváltozott világunkban Krisztus evangéliumát minél több emberhez juttassuk el. Látnunk kell, hogy ma már sem az Egyház, sem a társadalom nem úgy működik, mint korábban. Hiába fogunk a templomban szép ünnepeket meghirdetni, attól az emberek még nem tódulnak oda. Ahogy Jézus korában az apostolok tették, nekünk is ugyanazt az utat kell járnunk, vagyis személytől személyig kell eljuttatnunk az evangéliumot, és persze nem utolsósorban saját életünkkel is tanúsítanunk kell azt. Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk: azáltal, hogy a keresztények hitelesen megélték a krisztusi evangéliumot, rohamosan növekedett a számuk, közösségeik létszámban gyorsan megnövekedtek. Ahhoz, hogy az új evangelizációt megvalósítsuk, nyilván társak is kellenek. Papok, hitoktatók, az elkötelezett hívek. Ezért arra törekedtem, hogy a papokat kisebb-nagyobb közösségek megszervezésére buzdítsam, illetve egyházmegyei szinten is igyekeztünk olyan zarándoklatokat, liturgikus összejöveteleket szervezni, ahol az embereknek nemcsak a saját egyházközségéről, plébániájáról lehet élményük, hanem egyházmegyei szinten is. Az egyházmegyei zarándoklatokra tíz éven keresztül több mint kétezer ember jött el rendszeresen, és nagyon szépen bevált a jubiláns házaspárok találkozója is. Ezek az élmények fontosak ahhoz, hogy az emberek megtapasztalják a közösség erejét, azt, hogy sokan vannak, akik hozzájuk hasonlóan gondolkodnak és éreznek, illetve szeretnék ezt a világot Krisztus evangéliuma szerint alakítani, formálni, még akkor is, ha időnként erős az ellenállás.

- Ezek szerint mondhatjuk azt, hogy ma többen élik meg kereszténységüket, mint a korábbi években, évtizedekben?

- Én még nem látom, hogy többen lennének. Természetesen szeretném, hiszen az új evangelizáció is ezt a célt szolgálja. Hiszem, hogy előbb-utóbb meglesz ennek a gyümölcse. Sokszor hallottam idősebb paptestvérektől, hogy a kommunizmus előtti időkben sem volt mindenki elkötelezetten vallásos, még ha megszokásból el is járt templomba, a gondolkodása, életvitele nem feltétlenül tükrözte kereszténységét. Viszont aki ma keresztényként él, az személyes meggyőződésből, elkötelezettségből teszi, mert ma senki nem várja el tőle ezt, senki nem kényszeríti rá. Úgy gondolom, hogy az új evangelizációnak meglesz a gyümölcse, de lehet, hogy hosszú idő kell hozzá.

- Az Ön nevéhez kötődik az egyházmegye szerkezeti átalakítása is...

- Tíz évvel ezelőtt azzal a megbízással érkeztem az egyházmegyébe, hogy az akkori nuncius jelezte, szükség lenne egyfajta strukturális átalakításra. Azt a feladatot kaptam, hogy építsek ki egy rendszert, ami stabillá teszi a plébániai közösségeket. Miután én nem ismertem az egyházmegyét, az itteni papságot kértem, hogy legyenek ebben a segítségemre, adjanak tanácsot. Gyakorlatilag az ő javaslataik alapján jelöltük ki azokat a plébániai központokat, amelyek nagy részben ugyanott vannak, ahol a civil közigazgatási központok is, hiszen oda könnyebben jutnak el a hívek, akár a saját gépjárműveikkel, akár tömegközlekedéssel. Arra is igyekeztünk tekintettel lenni, hogy ahol iskola van, lehetőleg ott legyenek plébániai központok.

- Mi a legégetőbb feladat, amit leendő utódjára kénytelen hagyni?

- A hivatás kérdése, amit folyamatosan szem előtt kell tartanunk. Minden eszközt, minden módszert meg kell ragadnunk ahhoz, hogy azokat a fiatalokat, akikben az isteni hívás megjelenik, segítsük. Én mindig is azt vallottam, és ma is így hiszem, hogy sokkal több fiatal van, akiket az Úristen megszólít, és erre a közösségi szolgálatra hív, ám a társadalom nagyobb közössége, de sajnos néha még a család sem támogatja őket ebben a szándékukban. Kell, hogy külsőleg is megerősítsük ezeket a fiatalokat, hogy legyenek bátrak elfogadni ezt a hívást, mert meggyőződésem, hogy csak abban lehet boldog az ember, amit Isten szánt neki. Ezért is indítottuk el most a Brenner János Imaszövetséget, és örömmel veszem, hogy több százan jelentkeztek már a szövetségbe. A papok mellett tehát a híveket is bevontuk abba, hogy naponta imádkozzanak új papi hivatásokért.

- Győri püspökként az ottani hittudományi főiskola igazgatása is az Ön feladata lesz?

- Természetesen, hiszen mindig a helyi püspök a felelős érte. A feladat nem ismeretlen számomra, hiszen túl azon, hogy a Szombathelyi Egyházmegye kispapjai is Győrött tanulnak, az elöljárókat és az oktatókat is ismerem. Ezért azt is látom, hogy a Győri Hittudományi Főiskola továbbfejlesztése is olyan feladat, amit át kell gondolnunk. Erre hamarosan majd sort is kerítünk.

- Ön látja el a Püspöki Konferencia elnöki feladatait is. Ez továbbra is megmarad?

- Az elnöki feladat ellátására öt évre szóló mandátumot kaptam, így még valamivel több mint négy év van hátra. Ezt természetesen továbbra is végezni fogom, és ahogy a beszélgetésünk elején említettem, Győrből egyszerűbb lesz ellátni.

- Jelenleg kormányzóként irányítja a Szombathelyi Egyházmegyét, ha pontosak az információink, a Szent Márton Találkozó levezényléséig marad, s utána költözik át Győrbe...

- A Szent Márton évet tavaly novemberben, Szent Márton ünnepén kezdtük, és azóta nagyon sok rendezvényünk volt. Az emlékév legnagyobb rendezvénye, a Szent Márton Találkozó július 9-10-én lesz, azt még levezetem. Ezért is időzítettük május 17-re az áthelyezésem bejelentését, ugyanis az egyházi törvény szerint két hónapon belül el kell foglalni az új helyet. Így tehát a határidő lejárta előtti utolsó napon, július 16-án leszek beiktatva a győri püspöki székbe.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!