2016.02.06. 18:48
Nemesnép köztársasági elnökök találkozóhelye volt – a szoknyás harangláb országos műemlék
Nemesnép – Egyedülálló, a rendszerváltás óta háromszor járt a faluban a magyar és kétszer a szlovén államfő.
Nemesnép, a Göcsej, Hetés és az Őrség határán fekvő kis falu büszke arra, hogy Göncz Árpád volt köztársasági elnök a díszpolgáruk, Milan Kučan szlovén köztársasági elnökkel pedig kétszer is itt találkozott a magyar elnök. Nekik köszönhető, hogy közvetlen határátkelő nyílt Kebelén, ami a turizmus fellendülését is eredményezte a térségben.
Szép Dezső polgármester azt mondhatja erre, hogy az egyik szeme nevet, a másik meg sír, mert rengeteget tett Nemesnép azokért a fejlesztésekért, amelyek a sikeres határnyitáshoz vezettek, most mégis a szomszédos Márokföld húzza ennek nagyobb részt a hasznait.
- Először is hidat építettünk a Paragos-patakra, majd az utat is elkészítettük a határig. Ennek eredménye is lett, hogy a nemesnépi határőr laktanyából felépülhetett az Abbázia Country Club Hotel. Sajnos, az ezt követő birtokrendezéssel egy tollvonással a szomszédos Márokföld területére esett mindaz, ami a történelem során mindvégig Nemesnépé volt. A szálloda hasznaiból nem mi, hanem a szomszédos falu részesedik. Nincs harag köztünk ebből, hiszen alig párszáz méterre vagyunk egymástól, s egy jegyzőséghez is tartozunk, de az nem feledhető, hogy az elődömnek, Kósa Lászlónak volt köszönhető a köztársasági elnökök találkozója Nemesnépen - mondja Szép Dezső polgármester.
Nem tárgya írásunknak ezt a problémát tovább feszegetni, viszont az igen, hogy jelezzük, turisztikai szempontból mindenki Nemesnépi lehetőségeket, eligazodási pontokat hirdet vendégei számára a térségben, még a hotel is.
Nemesnép mindig is kivételes helynek számított a történelem során. Őrvidéki terület volt már a tizedik századtól, határőr telepként funkcionált. Már a tizenharmadik században több oklevél is nemesnépi nemesekről fogalmaz, majd 1407-ben, egy oklevélben az olvasható, hogy kiszolgált királyi katonákat telepítettek itt le, akik szintén nemességet kaptak. Később több adólajstromban is a település lakói mint kuriális nemesek szerepeltek, ami azt jelentette, hogy olyan kisnemesek voltak, akiknek csak teleknyi földjük volt, de ez adómentességet élvezett, s a földeket a családjaikkal együtt művelték.
Hogy mennyire együtt van a hétköznapokban Nemesnép Márokfölddel, Szép Dezső, mielőtt megmutatná a Göde sírját, előbb az ehhez közeli, márokföldi kalandparkba invitál, hogy lássam, milyen remek szórakozási lehetőséget hozott létre a szomszéd a faluszéli erdőben. A helyi turistaútvonalakra minden olyan látnivalót felfűztek, ami valamilyen szempontból érdekes lehet az idelátogatók számára. Ilyen a kalandpark is. A hatalmas fák között kötélpályák feszülnek, pihenő állványokat szereltek a fákra, s mindez a Darányi Ignác terv jóvoltából történt.
Aztán megállunk a kalandparkkal átellenben lévő, a helyiek által csak Göde sírja erdőnek hívott földrész mellett egy frissen épített áteresz hídnál, ami mind a két oldalon tova tűnő földút találkozási pontja.
- Ez volt a mise út. Erre ment a nép Szentgyörgyölgyre a templomba. És abban a közeli erdőben történt Göde István elégetése – mutatja Szép Dezső. A megyei levéltár is őrzi az eset iratait. Ezek szerint, 1795. márciusában és áprilisában, összesen 27 házat és 11 pajtát gyújtott fel Göde István kisnemes, akit nemesi volta miatt nem fogtak eljárás alá a hatóságok. Katolikus lévén, Göde a végzetes napon gyónt a szentgyörgyvölgyi templomban, a falu határában azonban úgy 500-an elkapták és elevenen megégették. A helyben megszövegezett ítéletet több mint 70 nemesnépi családfő írta alá. Őket azonban a vármegyei hatóság kollektíven elítélte. A közösségre szabták ki a büntetést, ami egy hónap "szobafogság" volt, a falu lakossága ennyi ideig nem hagyhatta el a házait, amit be is tartottak.
Persze a sír már nem látható, de ennek a környékén is található két olyan bunker, amit az ötvenes években építettek, s ezeket nem öntötte el a talajvíz. Felvetődött a gondolat, hogy érdemes volna pályázni a felújításukra, hiszen ilyent már nem láthat a mai kor embere. Szép Dezső több bunkert is megmutat, van amelyik nem is egy szobából áll, van, ami fölött most gyep nő, de ezek tele vannak talajvízzel és iszappal. Nem messze a mise úttól is megnézünk egy bunkert, de csak a lejárat betonjait látjuk, ez most a Budapestről ide költözött Németh József tulajdona.
- Megpróbálom kipucolni, szeretnék lovakat tartani, mivel víz van a bunkerban, jó lenne ló fürdetésre – mondja a gazda.
Megérkezünk Nemesnép büszkeségéhez, a fa haranglábhoz. Az 1793-ban épített fazsindelyes, szoknyás harangláb már 1937 óta országos műemlék, nem véletlenül, hiszen Nyugat-Magyarország legnagyobb és talán legszebb ilyen jellegű építménye. Ezért is szavazta be ezt a létesítményt a megye lakossága Zala hét csodája közé.
A falu úgynevezett szeres település, a porták egykor szabadon álltak, a gazdák kerítésekkel nem választották el egymástól a telkeket. Tehetős emberek laktak itt, szép nagy házakat, istállókat, pajtákat építettek. Az ötvenes években megroppant a falu. Tizennégy gazdától, mint kuláktól az összes földjét elvették, közülük nyolcat ki is telepítettek. Mivel beleestek a szigorúan őrzött határsávba, évtizedekig a mozgásuk sem volt szabad. Az 1900-as évek fordulóján még több mint ezer lakosú faluban most 128-an élnek. Közülük ketten próbálnak szobakiadással boldogulni, de kevésbé sikeresek most, mint akkor, amikor még az idősebb németek töltötték itt is a szabadságukat, ők azonban kihalnak, a német fiatalok meg máshol költik a pénzüket.
- A szállodák miatt kevés a mi vendégünk. Néhány éve még több mint húsz lovassal szervezetünk kirándulásokat, most meg alig akad szállóvendég. Nem tudom milyen nyárnak nézünk elébe – panaszkodik otthonában, a gyönyörű Szép Tanyán, - ahol a köztársasági elnökök is találkoztak - a gazdasszony, Szép-Kecse Edit.
Az Abbázia apartman hotel viszont a világ minden tájáról hoz ide, szinte a világ végére vendégeket. A vendégéjszakák 85 százalékát azonban a magyar vendégeknek köszönhetik, tudjuk meg Kovács Aranka szállodavezetőtől. Ők az ország minden tájáról érkeznek Nemesnépre, a többiek nagyobb arányban német ajkúak és a szomszédos Szlovéniából jönnek. A sorban az olaszok, az USA-beliek, az ausztrálok, az izraeliek, valamint a spanyolok, portugálok következnek
- Az biztos, hogy rokon és vendég szertő emberek laknak Nemesnépen. Több külföldi is letelepült nálunk, van aki állandó lakos lett, mások jobbára nyáron jönnek. Olyanok is akadnak, akik gyönyörűen felújították a régi házakat, tavat építettek a kertbe és most évek óta felé sem néznek a birtokuknak. Bízzunk azonban azokban, akik itt vannak, s itt próbálnak boldogulni – vélekedik Szép Dezső, amikor elköszönünk.