Vasérc vagonokat gyártott a svédeknél

A 32 éves hegesztő szakmával rendelkező férfi extra teherbírású vagonok gyártásával és javításával foglalkozott.

– A hideg időjárás fogalmát átértékeltem, amikor Európa északi részérét választottam – mesélte Kalács Tamás. – Történt egyszer, hogy autóval indultam volna a munkába, ám a mínusz 38 Celsius fokban meg sem nyikkant a kocsi. Megpróbáltam a haveromét, de az sem akart megmozdulni. Mivel négy keréken mindössze öt perc volt az út, úgy döntöttem gyalog indulok el. Átöltözni viszont nem volt időm, így a vékonyabb kabát maradt rajtam. Próbáltam ugyan gyorsabban szedni a lábaimat, de a szó szerint fogcsikorgató hideg megakadályozott ebben. Bő fél óra alatt értem be, s úgy éreztem, mintha a vérem is megfagyott volna.A szélsőséges klímához nehezen szokott hozzá a kanizsai férfi szervezete. Történt olyan eset is, amikor a szabad ég alatt kellett dolgozniuk, a kemény fizikai munkától az izzadság kicsöppent a ruhájuk alól és azonnal megfagyott.

Fotó: Benedek Bálint

-A nagyszüleim bányászok voltak, így a kétkezi munka nem állt távol tőlem – mesélte Tamás. – A Széchenyi-iskolában a hegesztő szakmát tanultam ki, s bár papírom nincs róla, a lakatos szakma rejtelmeihez is értek. Szeretem a kihívásokat, titkon arról álmodoztam, milyen lenne külföldön dolgozni, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve a nyakamba vettem Európát. Egy magyar cégen keresztül Németországba vezetett az útja, melynek megbízásából a Dánia fővárosát, Koppenhágát a svédországi Malmővel összekötő 7875 méter hosszú híd vasbeton szerkezetén dolgoztak. Ő még északabbra vágyott. Svédország természeti adottságai mellett a sarki fény érdekes látványa érdekelte, ezért a következő állomás, Vetlanda községbe vezette, ahol markoló kanalakat gyártott. A svédek alapvetően barátságosak, ám a kanizsai férfinek olyan főnöke volt, aki azért nem adott fizetésemelést, mert a magyarok kevesebbért is elvégzik a feladatot. Meghallva az arcátlan diszkriminációt, felmondott.

– Az északi sarkkörtől 145 kilométerre fekvő, Kiruna városába, a világ legjobb vagonjait készítő és javító gyárába kerültem – folytatta. – Nyáron körülbelül május 30-tól július 15-ig nem nyugszik le a Nap. A sarki éjszaka néhány héttel rövidebb, december 13-tól január 5-ig tart.  Itt nem csalódtam az emberekben. Náluk egyáltalán nem divat a kiabálás, mindenre nyugodtan megkérik a munkavállalót és mégis beleférnek a munkaidőbe. A cég a világ legjobb vagonjait gyártja, ezért Norvégiától Európa számos országán keresztül a távoli Japán is keresi a kiváló minőségű érc kocsikat.– A munkafolyamat során tervrajzok alapján az építőjátékokhoz hasonlóan állítják össze a kocsikat. Az ember és az általuk programozott robot egy-két hét alatt hegeszt meg egy sínre kész vagont – tette hozzá Kalács Tamás.

– Amikor elkészült a csupasz szerkezet, akkor következem én. Ekkor felszerelem rá a biztonsági valamint a rakodás során használható alkatrészeket. A csövekből álló fékrendszer a legfontosabb elem, de különféle tartókarok és kapaszkodók is kerülnek rá. Így üresen a vagon 26,5 tonnát nyom és forintba átszámítva 60 milliót ér.Nem csak új vagonokat készítettek, hanem gyorsszervizük is működött. Ez pedig azt jelenti, hogy olykor a puszta kellős közepén, máskor bányák gyomrában javították a meghibásodott kocsikat, ami nem tűrt halasztást, azonnal reagálni kellett. Egyszer Norvégiába utaztak, ahol hét napot töltöttek. Anyagilag megérte a kiruccanás, hisz’ juttatásokkal együtt napi 70 ezer forintot keresett.Tamás szabadidejében sem pihent, kanizsai szerelmének kovácsoltvas rózsát készített. Minden apró részletre, így a kézi festésre is ügyelt a speciális virág kialakításánál, de megérte a fáradozást, hiszen élethű alkotások készültek. A férfi 12 évet töltött északon, s most érezte először azt, hogy bár jó emlékeket őríz, inkább barátnőjével tervezi a jövőt.