Óriások, sárkányok csontjai

A bizonyára sokak számára új információkat a Thúry György Múzeum tegnapi múzeumpedagógiai foglalkozásán hallhattuk, melyen dr. Gasparik Mihály, a Magyar Természettudományi Múzeum paleontológus-főmuzeológusa tartott előadást iskolásoknak és érdeklődő felnőtteknek. Az előadás a múzeum Egyszer volt... Az ősember című tárlatához kapcsolódott.

Dr. Gasparik Mihály egy mamutbordát mutat, melyet Győr városa adományozott a nemzeti múzeumnak 1852-ben. A középkorban a város kapuja felett lógott, mert az akkori hiedelemvilág rontásűző hatást tulajdonított az "óriások vagy sárkányok csontjainak"
Fotó: Szakony Attila

– Hogy micsoda élet zajlott és állatvilág élt a mai Magyarország területén a legutolsó nagy eljegesedés időszakában is, azt jól jelzi, hogy már a középkorban is találtak itt ősállati maradványokat, csontokat – bocsátotta előre dr. Gasparik Mihály. – Igaz, abban az időben még azt hitték, hogy ezek a legendákban szereplő óriásoknak, vagy sárkányoknak a csontjai, még készítettek is hozzájuk óriáshatározókat... Ráadásul a hiedelem szerint a maradványoknak rontásűző hatásuk volt, ezért a városok kapui fölé függesztették fel őket. Aztán később már inkább azt gondolták a kor tudósai, hogy a földben talált óriási csontok bizonyosan a bibliai özönvízben elpusztult állatok maradványai. Amikor pedig a „legendás" időszak lezárult és beköszöntött a tudomány hajnala, kiderült, hogy ezek nem egy vízözönnek, hanem „jégözönnek", óriási méretű eljegesedésnek az emlékei. Az 1800-as évek közepén a kutatók kiderítették, hogy sokkal nagyobb mértékű volt az eljegesedés, mint azt valaha is gondolták volna. Sőt, azt is kimutatták, hogy több, minimum 6 jégkorszak volt a Föld négy és félmilliárd éves történetében, nem csak egy. Amiről én beszélek, az a legutóbbi jégkorszak, amiben – bármilyen hihetetlen – még ma is benne vagyunk. Nem ért véget, csak éppen egy melegebb szakaszában tartunk.

A szakember azt mondta: ezt az is bizonyítja, hogy máig élnek olyan állatok, amelyek még a jégkorszakban is éltek.

– Magyarországon rengeteg ősormányos – mai szóval elefánt – élt, ezeket, amikor beköszöntött a jégkorszak, bundás változatuk, a mamutok váltották fel – hallottuk a paleontológustól. – Többféle mamut létezett, a rajzfilmekből ismert gyapjas mamut már a jégkorszak legutolsó eljegesedésének időszakában élt. A gyapjas mamut akkora példányszámban tenyészett, hogy még egy növényzettípust is elneveztek róla. Ez a mamutsztyeppe, egy olyan vegetáció, ami a jégkorszakban igen elterjedt volt, leginkább a mai sztyeppére, illetve tundrára hasonlított és ellátta növényi táplálékkal a növényevő állatfajokat.

Dr. Gasparik Mihály elmondta: a gyapjas mamut nagyjából akkora lehetett, mint mai utóda, az elefánt. Hazánkban ezidáig körülbelül 500 lelőhelyről kerültek elő maradványaik, ami igen nagy példányszámra utal. Még többen voltak az ősbölények, melyek mai utódaiknál jóval nagyobbra nőttek. A szakember szerint Magyarországon akár több 10 ezres méretű csordákban is éltek ezek a behemót állatok, így aztán az ősembernek bizony, volt mire vadásznia. A jégkorszak hazánkban fellelhető állatai közt említette még a gyapjas orrszarvút, mely szintén kihalt.

– Ugyancsak kihalt faj az óriásszarvas, melyhez legközelebb a mai dámvad áll, de sokkal nagyobb volt annál is, ma már nincs is hasonlóan nagy testű szarvasfaj – magyarázta. – Az agancsa terpesztése, tehát a bal és a jobb széle közötti távolság meghaladta a 3 és fél métert. Megemlíteném még az őslovat, mely az ősbölényhez hasonlóan több ezres, több tízezres ménesekben legelészett a magyarországi sztyeppéken. Az ősember vadászott is rájuk, ezt tudjuk, hiszen maradványaik előbbiek telepeiről is előkerültek.

A szakember mesélt azokról a fajokról is, amelyek máig élnek, csak éppen a hűvösebb éghajlatú északon, Finnországban, Norvégiában, Szibériában. Ilyen például a pézsmatulok, a rénszarvas és a jávorszarvas. Ezek azok az állatfajok, melyek alátámasztják az elméletet, miszerint a legutolsó jégkorszak még tart.

– Siófok közelében, Ságváron például olyan ősembertelepet találtak a kollégák, ahol több ezer rénszarvas maradványaira sikerült rábukkanniuk  – folytatta. – Akkora populációban éltek tehát a jégkorszakban hazánk területén rénszarvasok, hogy bizonyos ősember-csoportok specializálódhattak a vadászatukra. Abban az időben egyébként az éghajlatunk nagyjából Finnország középső részének éghajlatával volt azonos.

A főmuzeológus a volt jégkorszaki állatok sorában említette még többek közt a kardfogút (így, és azért nem kardfogú tigrist, mert volt köztük csíkos, valamint nem csíkos fajta is), az óriás hiénát (ezek akkora méretűek voltak, mint az oroszlánok), a barlangi hiénát és a barlangi medvét – ez utóbbival az ősembernek gyakorta meg kellett küzdenie, ha a hideg téli zimankó elől védett helyre akart húzódni.

Mindebből tehát látszik: a jégkorszak nem teljesen úgy zajlott le, ahogy az emberek többsége elképzeli...