Büszkén ünnepli névadóját a könyvtár

Az intézmény az egész évet és programjainak nagy részét ennek a ténynek szenteli. De ki is volt valójában ez a polihisztor, aki a város akkori históriájának szinte minden epizódjában felbukkan?

Czupi Gyula, a Halis István Városi Könyvtár igazgatója úgy véli: a legjobb döntésnek bizonyult, amikor felvették Halis nevét, hisz életműve annyira a városhoz kötődik, hogy munkássága csak helyi kontextusban értelmezhető.

Czupi Gyula a könyvtár 3. szintjéről lelógatott gördíthető "papírweblapot" mutatja, mely ezúttal Halis István írásaiból, életéről nyújt információkat. Fotó: Szakony Attila

– Tíz éve, amikor születése 150. évfordulóját ünnepeltük, sikerült Halis István nevét bevinnünk a köztudatba, most pedig szeretnénk életművét is megismertetni a város lakóival – bocsátotta előre. – Könyveit, írásait legalább elektronikus formában, de ha lehet, nyomtatott változatban is be kívánjuk mutatni az olvasóközönségnek. S amennyiben lesz még erőnk, illetve anyagi lehetőségünk rá, azokról a jelenségekről és a várostörténet szempontjából fontos közéleti szereplőkről is szólnánk, amelyekről, illetve akikről olyannyira plasztikusan írt Halis István. Az egész folyamatban, illetve életműben az a legfontosabb számunkra, hogy Halis személyében van egy elismerésre méltó alakja a várostörténetnek, aki rettentő sokat tett Kanizsáért, méghozzá olyannyira, hogy sehol másutt nem érdekes az életműve, ugyanis csak itt, ebben a városban értékelhetjük az ő munkásságát. A legfontosabbak és legmaradandóbbak ebből az igencsak széles repertoárból az írásai, hiszen ezek ma is sok érdekességgel szolgálnak a polgári Kanizsa történetével foglalkozók számára.

Halis István.

Czupi Gyula kiemelte: Halis István igazi, vérbeli hivatalnok volt, aki miután befejezte jogi tanulmányait, egészen halála pillanatáig a város szolgálatában állt. Megválasztott tisztségviselőként (csak pár ilyen volt) főleg az árvaügyekkel foglalkozott és gyakran helyettesítette a polgármestert is, ezért annak idején sokszor emlegették polgármesterhelyettesként. Korán elkezdett írni, publikálni, országos lapokban is, 37 éves volt csupán, amikor gyermekkori csibészségeiről már a Vasárnapi Újságba írt. De nem kerülte el a fajsúlyosabb témák boncolgatását sem, vannak olyan írásai is, melyekben általában arra irányítja rá a figyelmet, mennyire fontos, hogy az embernek legyen tartása és kigúnyolja azt, akiről kiderül, hogy élete során bizony, sokszor fordította meg köpönyegét, mindig úgy, ahogy éppen a szél fújt. Valakiről egy helyütt például azt írja: az illető boldog-boldogtalannak azzal büszkélkedett, hogy mindig azokra szavazott, akik megnyerték a választást. Ezt követően pedig felsorolja, hogy a megelőző években hány, meg hány párt nyert, és levonja a konklúziót: bizony, ennek az embernek ezek mondanivalóját mind-mind magáévá kellett tenni... Figyelemre méltó, hogy a korabeli közönség elfogadja szépíróként is. Ehhez talán köze van annak, hogy ezerféleképpen vett részt a közéletben.

– Az egykorú róla szóló, vagy általa készített írásokból megtudhatjuk: ha valami fontos dolog történt a városban, Halis ott volt. Ha volt egy ügy, ami összefogást kívánt, akkor őt ott találtuk az aláírók közt, az önkormányzati bizottságban, vagy a pártolók sorában – folytatta az igazgató. – Aztán arra is akadt példa, hogy központi szereplőként tűnt fel. Például amikor az ország a honfoglalás ezer éves évfordulójára, a millenniumra készült, Nagykanizsán is munkáltak hasonló törekvések (ennek az eredménye a Sétakert), és Halis István Hoffmann Mórral, a híres színházi emberként ismert Hevesi Sándor édesapjával arra vállalkozott, hogy egy nagyszabású zalai szellemi összefoglalót készítsen. Akkor a lapok tele voltak a szerkesztők felhívásaival, hogy a megye civil szervezetei jelentkezzenek és juttassák el hozzájuk bemutatkozó anyagukat annak érdekében, hogy megjelenhessenek a kiadványban. Amikor pedig a Felsőtemplom első nagy, XIX. századi felújítását készítik elő, vagy a könyvtár, illetve a múzeum megalapításáról van szó, szintén ott találjuk támogatóként.

– Kevéssé köztudott, hogy Halis István szabadkőműves volt...

– Ezt én is hallottam róla, de írásaiban nem találom ennek nyomát – jelentette ki Czupi Gyula. – Ám ha úgy fogom fel, hogy a szabadkőművesség egy  filantróp szervezet, melynek fő célja, hogy embertársait segítse, akkor azt kell mondanom, hogy Halis egész élete erről szól. Egy agglegényről, aki fizetését  testvérei gyermekeinek taníttatására költi, árvaszéki ülnökként tisztességesen dolgozik és a városi élet jobbításáért küzd haláláig...