2010.12.27. 14:03
Buék: téli pásztorok sípja hív (jegyzet)
Vége. Ennyi volt. Tizenkettőre készül az óra. Télhajú öregszülém szívében magyarként dobban a búcsúszó. Ifjú gyermekének remegő ajkán pezsgő ízű a hontüzes éjféli dal: sorsunk pokol lelkének tüze ég.
Múltunk és Jövőnk, hát jöjj éjféli búcsúzóra, köszöntődre téli pásztorok sípja hív. Ismét letelt egy évünk. Márványarcán mosoly, s könnypatak a duhaj Szilveszter éji dallam. Lám, méteres hóban kihalt a tölgyes, muraparti bagolygesztenyének már nem koppan termése: Dicső múltunk öregharangja öröm, s a bánat, könnyes mosolyú dalban örök gyermeki köszönet. Jó barátom, fogd meg hát kezemet, zárd le két szemed, s himnuszunkban kísérjen könnyű bájital, pezsgős tűzöröm! S neked, neked télhajú öregszülém, magyar hazám, megköszönöm, hogy teremtő tanúja lehettem közös történelmünknek