teljes az élete

2018.05.22. 15:27

Nagy Feró nem akar pocakos, trottyos vénember lenni

Vérbeli rockernek tartja magát, noha soha nem züllött le, nem vesztette el a kontrollt, és az alkohol sem lett úrrá rajta. 

Hot!-interjú

Budapest, 2018. április 8. Nagy Feró énekes, a Beatrice rockegyüttes frontembere életműkoncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2018. április 7-én este.

Forrás: MTI Fotó

Fotó: Mohai Balázs

Kétség sem fér hozzá: a nemzet csótányának vajból van a szíve. Nagy Ferónak nincs egyéb vágya, mint hogy megérje, ahogy az unokája felnő. A Vasárnap Reggel készített interjút a zenésszel családról, munkáról.

A fotózás alatt szabályosan megrohamoztak az emberek – fiatalok, idősek egyaránt –, elképesztő volt látni a rajongásukat!

Ha az ember szeretettel találkozik, az bearanyozza a napját. De attól, hogy megállítanak az utcán, hogy közös képet meg aláírást kérnek, nem nőtt meg az arcom. Egyszerű a képlet: imádom, hogy imádnak, mégis megmaradtam egy szerény rockernek! Ha aznap a negyvenedik rajongó jön oda – és ez nem egy túlzó szám –, nekem az sem teher. Aki nem bírja elviselni, hogy folyton-folyvást felismerik, az menjen el halásznak: akkor biztosan békén hagyják.

Egy akkora legenda, mint te, tud rajongani?

Hogyne! Ha találkoznék, mondjuk, Mick Jaggerrel, köpni-nyelni nem tudnék. Azonnal közös szelfiért tolakodnék!

Hetvenkét éves vagy. Ez rosszul érint?

Nem különösen. Persze, jó lenne minél tovább megőrizni a lendületet, úgy fizikailag, mint szellemileg. De nem érzem magam annyinak, ahány éves vagyok, épp ezért ér arculcsapásként, ha ránézek a személyi igazolványomra. (Nevet.) Például nem azért tanulok angolul, hogy folyékonyan tudjak társalogni külföldön, hanem mert torna az agyamnak. Színházba is hasonló okból járok: egyszerűen nem akarok „elbunkulni”.

Jó lenne még egyszer ennyit élni?

Fogós kérdés. Azt tartom természetesnek, hogy egyszer mindennek eljön az ideje. Nem rágódom azon, mennyi van hátra.

Világéletedben rocker voltál, mégsem látszik meg rajtad a nyoma.

Nem ittam el az agyam, nem lettem drogfüggő. Ráadásul a színpad karban tart, bár egyre nehezebben bírom szusszal. Mire a színpad egyik végéből a másikba érek, azt érzem: megfulladok. Igyekszem fitten tartani magam, ezért sem zabálok. Nem akarok egy pocakos, trottyos vénember lenni.

Az elmúlt hosszú évek alatt töprengtél valaha azon, hogy mit kellett volna máshogy csinálnod?

Nem akarok mártírnak tűnni, de nekem mindig kényszerhelyzetek irányították az életemet. Soha nem kellett döntenem: amit dobott a gép, az úgy volt jól. Így nem is volt mit megbánnom.

Mi a helyzet a lányoddal? Róla nagyon ritkán mesélsz.

Rég láttam. Járja a maga életét, de jóban vagyunk, vele és az anyjával is.

Fájó beszélned a vele való kapcsolatodról?

Nem, bár én szerettem volna, ha máshogy alakul a kettőnk dolga. Valaha törekedtem arra, hogy nálam nevelkedjen fel – de egy punknak meg lehet ezt engedni? Hát nem... Hiába mondtam, hogy jó apa vagyok, mint ahogy az anyja is jó anya. Idővel belenyugodtam, hogy nem így lett, és hogy nem vagyunk olyan szorosan, mint más apák meg a lányaik. Még sincs köztünk neheztelés, sőt ragaszkodunk egymáshoz.

Család, munka, foci – egy perc nyugtod sincs, fel vagy húzva, mint a búgócsiga. Mi lenne, ha egy hétig nem csörrenne meg a telefonod?

Nem lenne jó. Mármint egyszer-egyszer talán, hiszen a kertemben is annyi munka van, hogy egy hét alatt sem végeznék vele. Viszont nem akarok leállni, kell a francnak a csend! Különben is, egy hiperaktív figura vagyok.

Láthattunk téged a tévében őrültködni, celebeskedni, de mentorként is. Megválogatod, hogy mit vállalsz el?

Minél inkább benne vagyok a korban, annál inkább, mert nem minden a gázsi. De a tévés szereplés igenis fontos. Elvállalom, ami testhezálló, amihez van kedvem. Szeretem a kihívásokat. Ilyen volt, amikor korcsolyát húztam, és a jégre vittük az Egy asszony illata című darabot. Kiröhögtek, hogy egy rocker nem bohóckodik a jégen. Erről a mai napig az a véleményem, hogy akkor lehet utánam csinálni! Nekem nem csak a pofám nagy.

Vannak korlátaid?

Persze. Kinek nincsenek? Ha felszállok a metróra, a buszra – megjegyzem, hogy én már ingyen utazom –, viselkedem. Egyedül a színpadon csinálok azt, amit akarok, tudva azt, hogy a rock and roll szabadsága csak addig terjed, ameddig nem vagyok túlzottan a társadalom terhére. De jobban belegondolva ma már nem is a zene, hanem az unokám jelenti számomra a legnagyobb szabadságot.

Óriási a szerelem?

Micsoda?! A szerelem ehhez képest semmi! Patrik seperc alatt ellágyítja a szívem. Kúszom-mászom vele, bármit megtehet velem. Amikor azt mondja, hogy „papa”, végem van. Amit az unokám és a gyerekeim jelentenek nekem, arra nincsenek szavak. Noha a fiaim felnőtt, önálló emberek, mégis én vagyok a családfenntartó, nem csak anyagi értelemben, hiszen a nagy csapásirányokat is én jelölöm ki. A család mindig többet szeretne költeni, mint amennyink van, én vagyok, aki megálljt parancsol. Te jó ég, hányszor tettem fel a kérdést: „Van nekünk ennyi pénzünk?”

Nagyapaként mit szeretnél megtanítani az unokádnak?

A világra szeretném nevelni őt. Hogy legyen fogékony, hogy tiszteljen másokat, hogy majd az iskolában vegye tudomásul, hogy a tanár néni és a tanár bácsi a főnök. Mivelhogy az életben mindig van egy főnök.

Neked is van?

Jelenleg az unokám az. De az igazi főnököm Isten, nála kell elszámolnom.

Van miért magyarázkodni? Alkohol, nők?

Az italt mindig is kordában tartottam, még ha kifelé úgy is tűnik, hogy mi, zenészek egyfolytában iszunk. Nem követhetem el azt a pimaszságot, hogy részegen állok ki a színpadra. Meg különben is, meg kell erőszakolnom magam, ha be akarok rúgni. A nőkről nem merek beszélni, nekem feleségem van!

Nem volt otthon vita a csajozásból?

Hűséges típus vagyok…

Bájos rajongók azért akadnak dögivel!

Hál’ Isten! Jó érzés, amikor csillogó szempárok vesznek körül. Félreértés ne essék, szoktam tükörbe nézni – de amikor a hölgyek „úgy” néznek rám, elfelejtem a korom.

Mire vágysz még?

Nincs bakancslistám, mert arról mindig csak az jutna eszembe, hogy hova nem jutottam még el, vagy mit hagytam ki eddig. Kicsit utálatos is vagyok már. Amikor életemben először eljutottam a Niagara-vízeséshez, azt gondoltam: „Szép-szép, de pont erre számítottam...” Szeretek csavarogni, de egy fél napot a repülőn ülni egy kilátásért nekem nem éri meg. Ha Tokió egy órára lenne, akkor biztosan átbicikliznék megnézni. Én már kétszer meggondolom, hogy mire fecsérlem az időm. Pláne amióta van egy unokám. Micsoda öröm, hogy megkapom szombat reggel, és egészen vasárnap estig nálam van! Minden második gondolatom ő. Mi lesz velem, ha a másik fiamék is elkezdik gyártani az unokákat?!

Borítókép: Nagy Feró életműkoncertje 2018. április 7-én

Forrás: MTI Fotó/Mohai Balázs

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában