A negyvenes éveket idézi a Plymouth Business Coupe

A kihívás mértékét jelzi, hogy az autón 3 éven át dolgoztak. A kitartó munka azonban – amint az képeinken is látható – meghozta a gyümölcsét.

– Ezt a Plymouth-t egy árverési oldalon vásároltam Amerikából, ahogy megláttam, rögtön megtetszett, pedig nem volt túl jó állapotban – bocsátotta előre Gyuricz Barna. – Tipikusan úgy nézett ki, mint a filmekben: a karosszériája borzasztóan rozsdás volt… Nem sokan licitáltak rá, mert nem láttak benne fantáziát, én azonban ahogy megpillantottam, tudtam, mit akarok belőle kihozni. A kocsi korábban Texas környékén, a sivatagi részen lehetett valahol, mert teljesen száraz volt és elég sok homokot találtunk benne.

Gyuricz Barna hozzátette: az autó mindössze 48 ezer mérföldet futott, ami átszámolva 77 ezer kilométert jelent.

– Régi autó, mégis 99 százalékban megvolt mindene, amikor két hónappal a megvásárlása után megérkezett – folytatta Barnabás. – Nekifogtunk a terv megvalósításának, egy hot rodot szerettünk volna építeni, a lehető legkorhűbb arculattal és mai, modern tartalommal.

Érdekességként megemlítette, hogy amikor az autót megkapták, mindössze 1 órás munka után sikerült beindítaniuk. Tökéletesen működött a motor, nagyon finoman járt, és se a víz, se az olaj nem szivárgott, ami nagy szó egy 76 éves, vélhetően sokáig használaton kívüli öreg járgány esetében…

Mint azt a férfi kifejtette: az autó a maga korában még Amerikában is kifejezetten exkluzív típusnak számított, többet jelentett egy hétköznapi járgánynál.

– Ahogy mondtam, a 3 évig tartó felújítás során arra törekedtünk, hogy a külcsín maradjon a régi, de a külső modern tartalmat takarjon: tettünk bele klímát, automata sebességváltót, modern hajtáslánc és 4 tárcsafék került az autóba – magyarázta. – 5.2-es Dodge RAM-motor hajtja a gépet, ez 300 lóerős, ami első hallásra nem tűnik soknak, de nem is akartunk bele erősebb motort rakni, mert az autó mindennapos használatra készült. Mindent ennek rendeltünk alá, ehhez hangoltuk a rugózást, a kipufogórendszert és az utastér kényelmét is. Ami nagyon pozitív élmény volt számunkra, hogy a krómozott elemekhez, illetve a díszlécekhez, fogantyúkhoz szinte nem is kellett hozzányúlnunk, annyira jó minőségben készültek el már 1941-ben. (!) Manapság ilyeneket nem nagyon találni az autógyártásban…

Hozzátette: az autó elektromos rendszerét szintén a kor követelményeihez igazítva 6 voltosról 12 voltosra alakították.

– Európai lámpákat építettünk be előre-hátra – folytatta Gyuricz Barna. – A kasztnira különleges színt kevertünk ki, a 15. próbálkozás után gondoltuk úgy a kollégákkal, hogy megtaláltuk az igazit. Az azonban már a kezdetektől egyértelmű volt, hogy az utastér fehér lesz. Azt gondolom, így teljes az összhang kívül, belül...