Motorozás télen: a biztonsághoz alapvető fontosságú a megfelelő öltözet

A biztonságos téli motorkerékpáros közlekedéshez alapvető fontosságú a megfelelő közérzet, mert ha jól átfázunk, akkor nemcsak a meghűléssel veszélyeztetjük egészségünket, hanem a baleset fokozott kockázatával is, mert vacogva, elmerevedve kevésbé tudunk a forgalomra figyelni, mozdulataink lelassulnak, így a reakcióidő értékes tizedmásodpercekkel nőhet, ami adott esetben végzetes lehet. Ezért a megfelelő öltözet az első feltétel a téli motorozáshoz. A bőrruhát azonban inkább mellőzzük, ehelyett szélálló, bélelt textilruhát válasszunk. Ha ez épp nincs, akkor legalább minőségi aláöltözetet szerezzünk be, és ne garasoskodjunk ezen. (A fűthető ruha pedig a már tökéletes megoldás.) A szél ellen jó szolgálatot tesz az esőruha is, nem kell megvárni, amíg valóban hullik csapadék. Értelemszerűen a kéz és a láb védelme különösen fontos, hiszen innen kezdünk áthűlni, tehát kézvédő, kézzsák, markolatfűtés, téli kesztyű, fűthető kesztyű, fűthető talpbetét, vízhatlan cipő, azaz minden megoldás jöhet, ami melegen tart. Ezzel megőrizzük mozgékonyságunkat és óvjuk ízületeinket a korai reumától. A merevedő izmok és ízületek ugyanis szétrombolják a koncentrációt és a koordinációt is.

Ilyen rövid nappalokkal járó évszakban még fontosabb a láthatóság. Ezért elengedhetetlen az észlelésünket segítő élénk színű sisak és kabát, ami révén sokkal hamarabb szemébe ötlünk az autósoknak, akik ilyentájt alig-alig számolnak a kétkerekűekkel. Emiatt mindig a motorosnak kell meg­győződnie róla, valóban látják, ezért kerülendők a holtterek is. Mindehhez azonban páramentes sisakra, szemüvegre is szükség van.

Télen nem (sem) tanácsos száguldozni. A gumi tapadása csökken, amire tekintettel kell lenni, emellett lesznek napok, amikor annyira csúszós a burkolat, hogy nem lehet nyeregbe pattanni. Az a kicsit kopott abroncs, ami tavasztól őszig jó volt, télen már veszélyes lehet. A megfelelő tempó megválasztása mellett a motorral ilyenkor finoman kell bánni, óvatosan a gázzal és a fékkel még akkor is, ha a sokéves rutint a motorkerékpáron különféle technikai segédek egészítik ki. Az ABS és a kipörgésgátló sem képes csodákra. Kanyarodáshoz minél finomabban kell kezdeni a motor bedöntését, kerülendő a hirtelen mozdulat. Az első fék használatát is finomítani kell, hiszen az első kerék tapadása a legrosszabb ilyenkor. Lehetőleg a fékezés kezdetétől folyamatosan adagolandó a fékerő, hogy az első gumi finoman meglapuljon, ami kissé megnöveli a tapadó felületet. Kanyarodás előtt ügyelni kell a visszaváltásra és a finom kuplungkezelésre, mert a motor hátulja könnyen kitörhet a több fokozatnyi visszaváltás után ráengedett kuplungtól. A motor stabilitását javítja, a kanyarvétel biztonságosabb lesz, ha testáthelyezéssel segítjük a manővert. Ezt érdemes begyakorolni forgalommentes helyen, mert meg kell szokni, hogy a felsőtestet a kanyar belső íve felé a szokásosnál jobban be kell dönteni. Mélyebbre hajolva plusz tapadást nyernek a gumik, de ez a technika inkább 30–40 km/órás tempó felett használandó.

A motorkerékpár ilyentájt fokozott gondoskodást igényel. Minden világítóberendezés legyen hibátlan, és már pár napos leállás után is, ha hideg helyen pihent a vasparipa, ellenőrizzük az akksit. Télen rengeteg koszt vernek fel a kerekek és a többi jármű, emiatt gyakrabban kell tisztítani és kenni a láncot, és mosni is a kétkerekűt, mert a sós lé komolyan rombol.