Szépen dübörög az óriás

2019.07.07. 07:00

Minden porcikáját felújították a 33 esztendős Claas Dominatornak

205 lóerős Rába-motor hajtja a Claas Dominator 106-ost, melynek kabinját és vágóasztalát is itt, Magyarországon gyártották.

Horváth-Balogh Attila

Szummer László joggal büszke a 33 évesen is szépen dübörgő Claas Dominatorra Fotók: Gergely Szilárd

Szummer László szentpéter­úri gazda a télen újította fel az 1986-ban gyártott, így szinte már muzeális értéknek számító Claas Dominator 106-os kombájnját, amely még most, a csili-vili, agyonkomputerizált társak között is megállja a helyét. S hogy mi volt a munkálatok sorában a legnehezebb? Nem nehéz kitalálni: az óriási fémfelületek csiszolása és festése. De, amint az Gergely Szilárd fotóriporter kollégánk képein látható, megérte a fáradságot.

– Korábban két Rába-Steiger traktorom teljes felújítását végeztem el a barátaimmal, most pedig ez a Claas Dominator következett a sorban – hallottuk Szummer Lászlótól. – A betakarítógépet 1986-ban gyártották a Német Szövetségi Köztársaságban, és a zalaapáti termelőszövetkezet vette meg, én onnét tudtam megvásárolni 2007-ben, azóta dolgozom vele. A kombájnba 205 lóerős, Rába szívódízel motor került. Ilyenekkel gyártották a győri márka első kamionjait, aztán később ezeket az erőforrásokat is turbófeltöltővel látták el. S miért a Rába-motor? Tudni kell, hogy ezek a Claasok a kommunista időben érkeztek az országba, amikor nyugati gépek még nemigen jöhettek be. „Honosításképpen” megállapodás született a gyártóval arról, hogy a Magyarországra érkező kombájnokba Rába gyártású hűtő és motor került, a fülkét, illetve a vágóasztalt is itt gyártották hozzá. Kevesen tudják, hogy az utóbbiakat a mai napig hazánkban gyártják az összes Claas típushoz – magyarázta.

Szummer László joggal büszke a 33 évesen is szépen dübörgő Claas Dominatorra Fotók: Gergely Szilárd

 

 

 

Szummer Lászlótól megtudtuk, a Claas Dominator 106 a maga korában a legnépszerűbb, és egyben legmodernebb típusnak számított. A fülke már akkor légkondicio­nálást kapott, és a kombájn hat szalmarázó ládával, illetve 10 kilogramm/másodperces gabonaáteresztő képességgel rendelkezett, ami abban az időben igen jó teljesítménynek számított. A Claasok eredeti színe egyébként a salátazöld, de mivel hazánkba ezek a gépek az Iparszerű Kukoricatermelési Rendszeren (IKR) keresztül kerültek, utóbbi kérésére még a gyárban sárgára festették át őket.

– Gondolkodtam azon, hogy veszek egy új, mai konstrukciót, de aztán arra jutottam, hogy hiába kerül 20 millió forintba egy hiper-szuper kombájn, arra is költenem kell folyamatosan már a kezdetektől, ezért inkább az „öreg” felújítása mellett döntöttem – tudtuk meg Szummer Lászlótól. – A télen végeztük ezt el, a munkában Kámán Balázs, Horváth István, Horváth Tamás és a nagy fiam, Lackó volt a segítségemre. A gépet teljesen lebontottuk, a csapágyakig, még azokat is kicseréltük, kihegesztettük a magtartály hibáit, új gumik kerültek fel, új csigát építettünk be, szerencsére, még mindenféle gyári alkatrész kapható hozzá. A legtöbb munkát a lemezburkolat adta, ezeket az irdatlan nagy felületeket mind átcsiszolni, majd lefesteni – nos, az nem volt leányálom, szenvedtünk is vele, de szerintem megérte – mondta végezetül.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!